Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

AZ OETÁUISZENTSÉG ENGESZTELÉSE.

543

azonban a lélek minden oldalára, hanem csak a scholastikus értelemben vett szenvedélyekre szorítkozom. Ezek keretében bemutatom az ő fájdalmait és szomorúságát, mint a leg- fontosabbat, mi az engesztelóssel foglalkozó lelket érdekli. Végül körvonalozom, minő értelemben engeszteljük, vagy helyesebben vigasztaljuk Jézust az Oltáriszentségben, ámbár 0 ezen állapotában tényleg nem szomorú.

Előre is látható, hogy ez a vizsgálódás érdekes lesz annak, aki szeret lélektani megfigyelésekkel foglalkozni. A modern lélektan legkedvesebb tárgya a lélek szabályta- lanságainak, rendellenes fejlődésének tanulmánya. Ide sorolja egy uralkodó iskola a genienek minden fajtáját. Kéjes ige- zettel boncolgatja a talentumot és ennek betetőzését, a géniét, akármely téren találkozik is vele. Tudós, költő, művész, államférfiú, kiben egy egész kor visszatükröződik, vagy aki próféta-lélekkel megsejti s meghódítja a jövőt: ez kell ma sok kényes Ízlésű psychologusnak. Azonban ezek a tanulmányok csak egy napra terjedő tavaszi kirándulás a mi tárgyunkhoz képest, mely idegen világokba, az istenségnek hypostatikus köreibe vezet. Mélységek fölött fogunk állani, ahol szédülés fogja el a véges elmét, ahol jobbról balról feneketlen titkok tátonganak s néma imádásra késztenek. Nem az anyagi világ szépségeihez megyünk, abba a csodás világba, mely az indiai óceán tükre alatt pompázik, vagy az éjszaki fényben nyilatkozik, hanem az imádott Üdvözítő lelkének kanonszerű hasadékaiba pillantunk. A legfinomabb műélvezet a szemlélődésből fakad: az elmélkedés visszaadja bizonyos eszméknek, melyek szivünkben elhervadni látsza- nak, az egykori üdesóg egész igézetét. Jelen elmélkedésünk módot nyújt arra, hogy a »személyi egyesülés« titkát mint- egy megkerülve, mögéje jussunk s szépségeit új világítás- ban lássuk. Ugyanaz történik velünk, mint azzal, aki a Salzkammergutban a Mondsee felől közeledik a hatalmas Schafberghez és kis idő múlva, a vonat kanyarulata folytán, a "Wolfgangsee felől pillantja meg ugyanezt az óriást. Min- den újnak látszik, pedig minden ugyanaz maradt.

E tanulmány tehát szükséges, mert sz. Bonaventura