Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 49 erejére gyakorol. Hogy az elbocsátás eo ipso maga után vonja az egyszerű fogadalom megsemmisülését, ez kétség- télén abban az esetben, ha az egyszerű fogadalom oly rend- ben tétetett le, melyben ünnepélyes fogadalom is van. Világosan kimondja ezt az említett Declarationes III. pontja: »Verum eadem simplicia vota solvi etiam possunt ex parte Ordinis in actu dimissionis Professorum, ita ut data dimissione professi ab omni dictorum votorum vinculo et obligatione eo ipso liberi fiant.«1 Ilyenkor tehát az egy- szerű fogadalom alól való külön felmentésre nincs szükség, mert a szerzetes egyszerű fogadalmától már megszabadul az által, hogy a szerzetből elbocsáttatott. Nem látszik ily tisztának a dolog a csupán egyszerű fogadalommal biró congregatiókra nézve. Némelyek ugyanis azt állítják,1 2 hogy az ilyen congregatiókban, ha a fogadal- más elbocsáttatik, külön felmentést kell kérnie a fogadalom alól, mert különben ez továbbra is kötelező marad rá nézve. Mások3 úgy beszélnek, mintha az elbocsátás ezeknél is szorosan össze volna kötve a fogadalom megszűnésével, s ezért az elbocsátáson kívül még felmentést kérni szüksé- gesnek nem tartják. Mi kétségtelennek tartjuk, hogy a congregatióból való elbocsátás nem foglalja magában az egyszerű fogadalom alól való felmentést is. Világosan kimondja ezt a S. 0. EE. et B.R. a Szent Családról nevezett nővérek alapszabályaira 1896. szept. 22. adott megjegyzésében (ad 11.), ahol a következőket olvassuk: »Sorores votis temporaneis vei per- petuis obstrictae, quamvis a conciliis generalitiis instituti dimissae, indigent dispensatione apostolica ut a votis sol- vantur.«4 Ezzel teljesen egybevág a Conditae kezdetű con- stitutio rendelkezése is, mely az egyházmegyei társulatok 1 Bizzarrinál i. m. 856. 1.; Piatus i. m. I. 207.; Ferrari i. m. 330. 1. 2 Piatusnál i. m. I. 207. 1. 3 U. o. * Battandier i. m. 101. 1. 121. §.; S. C. EE. et Rli. 10. Jan. 1896. (Ferrari i. m. 129. 1). Hittudományi Folyóirat. 1904. 4
