Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
48 ׳DR. HÁM ANTAL. egyszerű fogadalmas igazságos ok nélkül el nem bocsátható. Mert úgy látszik, hogy a congregatio az Ígéret elfogadásá- val kötelezi magát arra, hogy az igy beesküvőt akarata ellenére eL nem bocsátja. Da ha 2. a fogadalmas beleegyezik, ok nélkül is elbocsátható, mert az a kétoldalú szerződés, mely a fogadalmas és a congregatio között létrejött, tisztán terhes szerződés lévén, nem sórtetik meg az ok nélkül való elbocsátás által, mivel a fogadalmas is beleegyezett az elbocsátásba, s így rajba igazságtalan sérelem nem esik. Dacára Bouix finom élű okoskodásának, nekünk mégis úgy tetszik, hogy a valódi szerzet és az egyszerű congre- gatio között fennálló különbségre ami kérdésünk megoldásá- ban nincs szükség. A Neminem latet encyclicához kiadott s ' már többször idézett Declarationes Y. pontja ugyanis azt mondja, hogy az elüljárók, »procedere debent summa chari- taté, prudentia, et ex iustis et rationabilibus causis, qua- cumque humana affectione remota, secus eorum conscientia graviter onerata remaneat,« de hogy az igazságtalan elbocsá- tás érvénytelen volna, nemcsak hogy nem jelenti ki, hanem inkább, midőn csak az elüljáró Jelkiismeretére ró terhet, arra enged következtetést vonni, hogy az igazságtalan elbocsátás, tekintet nélkül arra, vájjon valódi szerzetes rendben vagy pedig egyszerű congregatióban történik-e? épen oly érvénynyel bir, mintha a törvénytől megkövetelt okokon nyugodnék, ennélfogva meg nem felebbezhető. Hogy tilos, ez természetes, mert törvényellenes cselekedet. E mellett a felfogás mellett szól az Auctis decretum III. pontjában olvasható intézkedés is, mely a Declarationes rendelkezésén nem változtat és csupán az esetben mondja érvénytelennek az elbocsátást, ha örökös egyszerű fogadal- más, vagy időleges egyszerű fogadalmas ugyan, de aki már valamely nagyobb rendet felvett, távolíttatnék el dimissio útján a szerzetből.1 Az elbocsátásnak legfontosabb eredménye azonban ama hatásban nyilvánul, melyet az az egyszerű fogadalom 1 Cf. Piatus i. m. I. 208.
