Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS.

43

dalmasokat úgy a nő-, mint a férfi 1-társulatokból a püspök bocsátja el, de az elüljárók tudtával és beleegyezésével.1 2 Az utóbbiban pedig az elbocsátás az elüljárók jogához tartozik, kik azt alapszabályaik és az egyházi törvények rendelke- zéseinek figyelembevételével intézik.3 Amiből kitűnik, hogy a nő-társulatokban itt is az apostoli szentszék gyakorolja az elbocsátás jogát a neki tett előterjesztés alapján.4

Az elősorolt intézkedések azonban sértetlenül hagyják xigy a rendek, mint a congregatiók és egyházi társulatok alapszabályainak rendelkezéseit, kiváltságait, százados szoká- son alapuló jogait s mindazt, mit egyes pápáktól jogként nyertek.5

2. Az elbocsátás okai.

Az elbocsátás okát a S. G. super statu Regulariumnak a Neminem kezdetű encyclicához fűzött magyarázatai akként jellemzik, hogy legyen igaz, észszerű, minden emberi vonza- lomtól mentes, mert különben az elbocsátó halálos vétket követ el.6 Ehhez a S. C. EE. et ER. még hozzáadja az okok fontosságát.7 Hogy azonban mi képez fontos okot, egyenkint meghatározni és felsorolni lehetetlen. Sehol sem találunk kimerítő útbaigazításra. Az egyes adatok összegezéséből azon- ban biztosnak lehet mondani, hogy csak erkölcsi fogyatko- zások s különösen oly cselekmények képeznek elégséges és

1 A Conditae constitutio csak a nö-társulatokról szól ugyan, de nincs ok, hogy a hasonló jellegű férfi-egyesületekre is ne vonat- koztassuk. Wernz, Jus decretalium. Romae. T. III. (1901.) p. 753. not. 579.

2 Const. Conditae c. I. n. 8.

8 Ibid. c. II. n. 1.

* S. C. EE. et RE. 10. Mart. 1860. ad 11.; 11. Jul. 1860. ad 9.; 20. Febr. 1861. ad 9. (Bizzarri i. m. 776., 784., 789. 1.); Ferrari, De statu religioso. Ed. altera. Romae. 1899. p. 128. sq.

5 Const. Conditae c. II. n. 11.; Ferrari i. m. 128. 1.

6 Declarationes ad Neminem cit. n. V.

7 S. C. EE. et RR. 16. Nov. 1888. ad 10.: >Pro dimittenda sorore votorum ad tempus graves requiruntur causae,« cf. ead S. C. 22. Maii 1895. ad 21. (Battandier i. m. 148. 1. 187. §.).