Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE.

425

átmenethez: a csecsemőkor a gyermekkorhoz, ez az ifjii- korhoz, ez ismét a férfikor érett teljéhez.

Áz ember türelmetlen, ki sebbel-lobbal siettet mindent: a természet ura, úgy látszik, nyugodtabb, megfontoltabb a maga ténykedéseiben, léptenkint, fokonkint, lassú menetben valósítva meg azt, amit akar. És itt a dolgoknak előre vetített tervrajza létezik, mely természeténél fogva eszkö- zöknek különböző rendszereit, az időnek bizonyos mértékét igényli, hogy egyes részeiben is megvalósuljon. S ahogy a természet rendes folyásában, hasonlóan intézkedik a gond- viselés a kereszténység intézésében, úgy csinálva, hogy egy dolog a másiknak szolgáljon, ez megint a harmadiknak és igy az eszközöknek, módozatoknak haladványos sorozatán keresztül, melyek, úgy előre, mint hátra tekintve, szemünk látóhatárán túl terjednek.1

IY.

Igen ám, van fejlődés. De vájjon helyes irányban történik az?

A külső természet fejlődik, s nem kell, aki irányítsa, aki rá ügyeljen, mert az alkotó a fejlődés elemeit beléje oltotta, melyek öntudatlan, vak, de biztos célszerűséggel valósítják meg azt, ami eléjök szabva van.

De hogyan áll a dolog a szabad szellem fejlődésével ? Itt szabadok a fejlődés elemei, de a cél határozott, melyet el kell érniök biztosan.

Melyek azok a fejlődések a kereszténységben?

A keresztények a dolog természeténél fogva a tanok- nak különböző irányzatainak vannak alávetve, a tények kereszttüzében élnek, végig kell állniok egész folyamatát a vitáknak, melyeknek ismét a kritika bonckése alá kell kerülniök, mert ki vannak szolgáltatva a születés, a nevelés, a helyek és idők, személyi vonzalmak és lekötöttségek, a pártiasság előítéleteinek, következőleg nehéz állítani, hogy tény dolgában a valódi fejlődés magával hozza saját bizo1 Butler, Analogy. II. 4. ad fin. Idézve Newman, i. m. 75. 1.