Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése
426 DR. STUCKNER JÁNOS. nyosságát, vagy hogy a történelemből, legyen az jelen vagy múlt, ki van zárva a különböző magyarázat lehetősége. Szépen jellemzi ezt a dolgot ugyanaz a Newman. Próféták és tanítók a kinyilatkoztatás magyarázói; kifejtik és meghatározzák annak titkait, megvilágítják okmányait, összhangzásba hozzák tartalmát, alkalmazzák Ígéreteit. Tanításuk egy hatalmas rendszer, melyet nem lehet nehány tételbe, nem egy törvénykönyvbe vagy értekezésbe foglalni; az egy bizonyos teste az igazságnak, mely mint a levegő áthatja az egyházat, alakjában rendszertelen, épen gazdasága és túlbősége miatt; néha csak eszmében választható el a püspöki hagyománytól, máskor legendába és mesébe vegyül bele; részben írottj részben nem írott; egyrósze az írás magyarázata, másrésze annak kiegészítése; részben kifejezve él az értelemben, részben lappang a keresztények leikeiben s érzületében; ide-oda szórva, elszórva kamarában és a nagy- teremben, a szertartásokban, vitairatokban, obskúrus tőre- dékekben, szent beszédekben, népies hiedelmekben, helyi szokásokban. Ez az a szent hagyomány, mely eredetileg magá- ban az egyház kebelében létezik és olyan mértékben, ahogy a gondviselés jónak látta, kitűnő férfiak irataiba van foglalva. Őrizd, ami rád van bízva, parancsolja szent Pál Timotheus- nak; és épen ez okból, mert tág és határozatlan, van kitéve a romlás veszélyének, ha az egyház hibázhatik őrző feladatá- nak teljesítésében. Világos tehát, hogy egy bizonyos szabályra van szükség, mely a keresztény tan különböző kifejezéseit s fejlődési folyamatának eredményeit rendezze, megállapítsa s tekintélyi erővel ellássa. Igen, vannak ismérvek a fejlődés helyességének kimu- tatására s a theologia ól is velők; de az egyedi irányítás szempontjából egy oly széles és bonyolult téren, milyen a kereszténység kérdése, elégtelenek, habár egyes pontokban segíthetik kutatásainkat, támogathatják következtetéseinket. Jellegük inkább tudományos és vitatkozó, mintsem gyakorlati, s eszközei inkább, mint jótállói a helyes döntésnek. Azon- kívül inkább mint felelet szolgálnak azon ellenvetésekre,
