Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE.

415

mának tetőpontját eléri. Korábbi éveiben sem kerüli ki a vélemények összeütközését, se nem bűebb önmagához, ha védik is külsőleg a változásoktól.

Mondják ugyan, hogy a folyó vize tisztább, minél közelebb van forrásához. Képnek szép kép, de nem alkal- mazható sem a bölcseletre, sem a hitre. Ellenkezőleg. Ez annál egyöntetűbb, tisztább és erőteljesebb, minél mélyebb, szélesebb, gazdagabb a medre. Az szüksógképen a dolgok egy létező állapotából kel ki és ideig-óráig benne van még a talajíz. Életelemeinek fel kell szabadulniok mindattól, ami idegen, ami ideiglenes; föléled benne a törekvés a szabadság után, ami izmosabb, több reménynyel kecsegtető az előhaladottabb korban, mint azelőtt. Kezdetei sem életképességének, sem céljának nem mértéke. Eleinte alig tudja az ember, mi az s mennyit ér. Egyidőre talán megpihen; mintha tagjai volnának, próbálgat velük, kisér- letezi a talajt maga alatt s út után tapogatódzik. Időről- időre kísérleteket tesz, melyek nem sikerülnek, s aztán elhagyja. Majd mintha haboznék, merre menjen, ingadozik és végre határozott irányban megindul. Időközben idegen területre lép; pártok keletkeznek és elbuknak; veszély és remény új viszonylatok közt jelenik meg és a régi elvek új alakban felelevenednek. Velük változik, hogy mégis annak maradjon, ami. A fensőbb világban persze máskép van ez; de itt lent nálunk élni annyi, mint változni, töké- letesnek lenni annyi, mint gyakran változni.

ni

A fejlődés ilyetén felfogása a legtudományosabb, mely ellen semmiféle oldalról kifogás nem emelhető. S mivel oly természetes, törvényei alá kell hogy essék a kereszténység is tanaival s szervezetével.

A kereszténység nem elmélet, nem szobatudósok gon- dolattörvénye. Kezdettől fogva tárgyi léttel birt. Az tény. Mint tény eszmét kelt értelmünkben, eszünk működésének tárgya lesz, idővel eszméknek és nem pontoknak sokaságát