Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

41li

DK. STUCKNER JÁNOS.

tárja föl, melyek önmagukban határozott jelleggel birnak s változhatatlanok, milyen maga a tárgyi tény, melyet föl- tüntetnek.

Elménk természete pedig az, hogy gondolatainak tárgyát nem egyszerre egész eszméjében fogja fel. Itt esz- méknek, szempontoknak, Ítéleteknek sorozatára van szűk- ség, melyek egymást megvilágítják, magjmrázzák, kijavít- ják és több-kevesebb szabatossággal együttesen megközelítik a tárgy tökéletes képét.

Egész tanítási módszerünk ilyen természetű. Különböző szempontokban, variáló tekintetekben mutatják be & tárgyat, melyek nem teljesen fedik a dolgot, nem egészen azonosak vele. Két ember ugj'anazon igazságot közölheti egy har- madikkal, de nem ugyanazon módszerrel, nem ugyanazon fogalmakkal. Sz. Tamás nem úgy védelmezte a hitigazságot, mint sz. Ágoston, de azért az egyháznak egy és ugyanazon értelmi életének hű kifejezői voltak.

S minél mélyebb az eszme, annál több a szempont benne; minél inkább szociális a természete, annál szőve- vényesebb az élete, annál dúsabb eseményekben a tör- ténete.

Nos, nem túlozunk, mondván, hogy azon eszmék között, melyek mély és gazdag tartalmuk miatt nem egyszerre tárulnak föl a befogadó emberi elme előtt; melyek minél tovább élnek, annál tágabb tért nyitnak a kifejezett meg- értésnek; melyeknek erős életű sokszoros szempontjai minél kifejezettebb álakban megnyilatkoznak, annál szembetűnőbb összhangzatot tüntetnek föl maguk között és az egészszel, nemkülönben a szüntelenül változó világ szükségleteivel: mondom, ezen eszmék között ott foglal helyet a keresztény- ség eszméje, mely mint dústartalmú mag, Krisztus által elvetve, általa megáldva, gyökeret vert, hogy fává nőjjön s érlelődő gyümölcseiben az egész emberiség részesüljön.

Igaz, hogy a hitigazságokat tartalmazó szent okmá- nyok inspirált művek, melyeknek határai meg vannak szabva s tartalmukon változtatni nem lehet. Ámde eszme tulajdonkópen azokban van, akik a kinyilatkoztatást Írják