Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

is lett volna ember, ha természetünkhöz mérten nem intéz- kedett volna.

Épen mert nem inspirált elmék voltak e természet- fölötti igazságok befogadói s a közlés emberi eszközökkel történt, emberi részről annál hosszabb időre, mélyebb gon- dolkodásra, isteni részről a malasztnak mind későbbi időre való elodázására volt szükség, hogy érett állapotukban meg- nyilatkozzanak.

Ez az, amit a keresztény tan fejlődésének lehet nevezni. S e fejlődési folyamatok, ha első és felületes tekin- tetre változások jellegével bírni látszanak is, a mélyebben vizsgálódó szem előtt olyanoknak bizonyulnak, mint melyek a dolog természetéből állnak elő törvényszerűen, összhang- zatosan, bizonyos meghatározott célszerűséggel és a kinyi- latkoztatás analógiája alapján haladnak, következéskép nem a keresztény katholikus hittartalom integritása ellen, mint inkább mellette szólnak, arról tanúskodva, hogy megjele- nésük módjában és körülményeiben ott nyilatkozik egy őrködő gondviselés a maga magasztos tervével.

Mikor Newman vizsgálódásait ilyen irányban befejezte, már az isteni kegyelemnek csak utolsó indítására volt szükség, hogy a »beata pacis visio« részesévé legyen az, aki hosszan kérte, mint maga mondja, a Legirgalmasabbat, hogy ne vesse meg saját kezeinek alkotását, ne hagyja önmagára, mert az ő szemei homályosak, szive megterhelt s a hit dolgaiban csak saját eszét használhatja.

S kérése teljesült. Még nem nyomatta ki művét, s ő a következtetésnek, melyhez tárgyalása vezette, igazságáról való megbizonyosodást oly tisztának ismerte fel magában, hogy a további fontolgatás fölöslegesnek tűnt föl, — vissza- tért a kath. egyházba.

E művének címe: An essay on the Development of Christian doctrine. Első kiadása 1845-ben történt. Előttünk van az 1897. évi kiadás s remélhetőleg ismételten fogunk hozzá folyamodni.

A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE. 405