Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
26 DR. NŐITEK ANTAL. halála után bocsátható vezeklésre. Valamint pedig a férj életében kötött második házasság nyilvánvalóan érvénytelen az egyház felfogása szerint, ha mindjárt csak a második férj halála után kezdődhetik is csak a nő vezeklése, úgy kell, hogy érvénytelen legyen a virgo velata házassága, jóllehet, csak férje halála után kezdheti meg penitenciáját. Freisen, mint fentebb láttuk, annak okát, hogy a virgo velata, ki házasságra lépett, csak férje halála után bocsátható a vezeklésre, abban találja, hogy a vezeklés a házastársi érintkezést kizárja; ha pedig a vezeklés nem engedtetett meg a férj életében, az annak jele, hogy köztük a házastársi érintkezés megengedtetett, illetőleg a fogadalomszegő nő erre kötelezve volt. S igy ez Freisen szerint bizonyítja az ily házasság érvényességét. Ebben sem vagyok Freisennel egy véleményen. Ha abból, hogy a nő nyilvános penitenciáját csak férje halála után kezdheti meg, az következnék, hogy neki föltótien kötelessége a vele való házastársi érintkezés és hogy így ez a házasság érvényes: akkor viszont az ellenkezőből egy házasság érvénytelen- ségére lehetne következtetést vonni. Már pedig a pápa a most idézett levélben azt mondja, hogy a nő, aki első férje életében mással lép házasságra, csak akkor tarthat peniten- ciát, ha a két férj közül egyik meghalt. Tehát ha második férje meghalt, tarthat penitenciát, jóllehet első férje él. A pápa a penitenciát nem teszi függővé attól, hogy ily esetben az első férj lemondjon a házastársi érintkezésről. Ennek folytán vagy azt kell mondanunk, hogy a peniten- cia megengedettségéből vagy meg nem engedettsógéből nem vonható szigorú következtetés a házastársi érintkezés megengedettségére, illetve kötelességére vagy tilosságára, s így a házasság érvényességére vagy érvénytelenségére sem —׳ s ez az én felfogásom; — vagy azt kell hinnünk, hogy az első férjjel való házasság a nő második házassága által megszűnt, amit bizonyára Freisen sem fogad el. Egyébként a 400-ban tartott I. toledói zsinat 16. kánonja ugyané tárgyról akként rendelkezik, hogy »Quae autem (se. devota) maritum acceperit, non admittatur ad poeniten-
