Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
248 DE. CSÁKSZKY ISTVÁN. Ezen, alapjában hasonló, de mégis különböző felületi viszonyok befolyása az illető országok történeti fejlődésére szembeszökő. Szíria, területi összefüggésénél fogva a mezopotámiai államokkal, érzett minden változást, amely azokban végbement. Szíria, eltekintve azon aránylag rövid időtől mikor Egip- tóm s Dávid és Salamon uralkodása alatt a zsidók főhatósága alatt állott, Asszíria és Babylonia vonzó körébe esett, mely- nek sorsát osztotta minden uralomváltozásnál, mert nyitva állt kelet és észak felől s így minden ár, mely végigvonult Eufrát és Tigris országain, magával ragadta Szíriát is. A magas Libanon-hegység, amely némileg elzárta a tenger- parti részt a kelettől, tengerre szorította a városokat s ily módon kereskedelemre utalta azokat. Ezáltal Szíria bekerült a világforgalomba, mert közvetítette az összekötte- test a kelet és nyűgöt között. Ha a zsidók Szíria ezen részét lakták volna, törtóne- töknek egészen más irányt kellett volna vennie, mint ami- lyen hivatásuknak megfelelt. Izrael egy elkülönített nép volt, melynek csak egy elkülönített föld felelt meg. Izrael egy kényes virág volt, melynek megártott volna a pogány világ lehellete. Azért ültette az Isten Kánaán földjére, ahol védve volt nemcsak azáltal, hogy — mint följebb kifej- tettük — a nagy kereskedelmi utak csak távolabbról órin- tették, hanem azáltal is, hogy a föld tagoltsága maga is elszigetelte. Jordán völgye és az ettől keletre elterülő sivatag meg- védte Kánaánt azon néptolongástól, amely kelettől nyűgöt felé vette irányát s valóban a beduin törzsek betöréseitől — külö- nősen a bírák idejében — eltekintve, a zsidókat ez oldalról alig fenyegette veszély, amely leginkább észak felől jött.1 A zsidók továbbá sohasem foglalták el a nekik kije- lölt földet, hanem tulajdonképen csak a hegyi vidéket.2 Jellemző például az, hogy Geser várát, amely egyike a 1 Jerem. 1, 14. köv. j 4, 6. köv. • Joz. 17, 16 ; Bir. 1, 19.
