Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁN’AÁN És IZRAEL. 249 legfontosabb pontoknak, mert uralja az egész Sefela-síkságot, Salamon neje az egyiptomi királytól kapta hozományul, kinek azt a kananeusoktól kellett elfoglalnia.1 Annál inkább szorították a zsidókat ellenségeik a hegyek közé olyan idők- ben, amikor azok politikailag gyöngék voltak. Izrael élete tehát e hegyekben játszódott le, amelyekben mintegy el volt rejtve a nagyvilág előtt. Különösen Judaea és az ország központja: Jeruzsálem volt védve. S éppen Juda törzse lakta ezen leginkább védett helyet, mert annak családjából kellett születnie a Megváltónak s így annak volt legnagyobb szüksége arra, hogy fenntartsa magát. Erről joggal lehetett mondani, hogy az Úr »magas földre helyezé őt,«2 »szőllője magas kövér halmaz vagyon.«3 Izrael ellenségeinek ezen folytonos szorongatása tehát s a zsidók kiszorítása a sík- Ságokról beleillett azon tervbe, hogy a zsidók elszigetelve maradjanak hegyeikben s ne keveredjenek össze a nagy világgal. Már Kánaán északi részében, ahol a hegység Eszd- relon síkság által van megszakítva s ahol nyitva áll az út az ország belsejébe, meg van zavarva a nyugalmas fejlődés. Erre vezetnek, mint említettük, a kereskedelmi utak is s azért Eszdrelon síkságon a legrégibb időktől kezdve nép- tolongás volt s itt vívták meg a nagy csatákat. »Die Ebene Jesreel — mondja Sclrwöbel — ־war von jeher, seit den Tagen Tutmosis HI. bis auf Napoleon I. und Ibrahim Pascha ein Tummelplatz der Völker«.4 Izraelt, mint mondottuk, mindig leginkább észak felől fenyegette veszély s azért Juda-törzs lakhelye e tekintet- ben is gondviselésszerű volt, mert az északi rész mintegy bástyául szolgált neki. Az ország védelmének szempontjából szintén kedvező volt Kánaán tagoltsága, mert a hegyekről mindig köny> 3. Kir. 9, 16. • 5 Méz. 32, 13. » íz. 5, 1. ' Dr. V. Sch wobei, Die Verkehrswege und Ansiedlungen Gáli- läas in ihrer Abhängigkeit von den natürlichen Bedingungen, ZDPV. XXVII. köt. 28. 1.
