Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
220 DR. NŐTTEK ANTAL. kát felállítani. Midőn, teszem fel, az egyház a rabszolga- állapotot nem akarja házassági akadálynak tekinteni, akkor ezzel a házasság terén kifejezésre akarja juttatni azt az elvét és tanítását, hogy mindnyájan egyazon erkölcsi tör- vény alatt állunk. Ha már most az állam fölállíthatja — a kötelékre vonatkozó hatással — a rabszolgai állapot házassági akadályát, akkor az állam egyszerűen meghiúsítja az egyház álláspontjának, erkölcsi felfogásának érvényesü- lését. Vagy midőn az egyház nem kívánja a házassági con- sensus érvényességét függővé tenni a szülői beleegyezéstől, ebben is törvényhozó joga nyilvánul. Ez a törvényhozó joga pedig sérelmet szenved, mivel törvényhozói szándékai meg- hiúsulnak — hogyha az állam a maga jogán, a köteléket érintő joghatálylyal, kijelenti, hogy a szülök beleegyezése nélkül a kiskorú házasulok consensusa érvénytelen. Az önálló törvényhozó jog tehát eo ipso kizárólagos tör- ! ényhozó jog. Akik az ellenkező nézeten vannak, abból a téves föltevésből indulnak ki, hogy az egyház házassági törvényhozó joga csak házassági akadályok fölállításában nyilvánulhat; pedig ha törvényhozás annyi mint egyházi vagy állami akaratkijelentés, akkor természetes, hogy ez az akarat minden irányban működhetik. A keresztény házas- ságnak úgy szentségi mivoltából, mint erkölcsi jellegéből pedig nemcsak az következik, hogy az egyháznak joga van bontó akadályokat fölállítani, hanem következik belőlük általában az egyház önálló és eredeti törvényhozó joga. A most előadottak, nézetem szerint, megdöntik a galli- kanizmus tanítását, mely szerint a házasság, amennyiben szentség, az egyház hatalma alatt áll, amennyiben pedig polgári szerződés, a világi hatalom alatt áll. Az az állítás, hogy a házasságkötésben van »contractus civilis«, vagyis polgárilag szabályozott szerződés, bebizonyítottnak veszi azt, ami még bebizonyítandó; és nagyon érthető, ha a gallikán felfogást támadó »ultramontán« hittudósok egyáltalán tagad- ják, mintha a házasságkötésben »contractus civilis« foglal- tatnék, s e helyett azt vitatják, hogy a házasságkötés con- tractus-a: contractus naturalis.
