Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZ(') JOGA. 19 tualiter nubit, quae ante se immortali sponso conjunxerat«.1 A fogadalomnál egészen úgy, mint a házasságnál, hűségi köteléket láttak fenforogni: a fogadalomnál Krisztus iránt, a házasságnál a házastárs iránt. A fogadalomból eredő viszonyt, melylyel a fogadalmat tevő Krisztushoz áll, a házas- ság hasonlatosságára tekintették már a legrégibb időkben. Közelfekvő volt tehát, hogy a fogadalom megszegését is úgy tekintsék, mint a házassági hőség megszegését s a foga- dalom ellenére kötött házasságot mint a ligamen fenforgása mellett kötött házasságot, vagyis mint házasságtörést. Freisen szerint azonban a régi zsinatok határozatai és az első századokból való pápai döntések a fogadalom eile- nőre kötött házasságot nem jelentették ki érvénytelennek. Azt hiszem, ebből csak annyi felel meg a valóságnak, hogy II. Ince pápáig, vagyis a XII. századig nem találunk olyan jogszabályt, mely a fogadalom megszegésével kötött házas- ságot kifejezetten érvénytelennek jelentené ki. A II. Ince alatt 1139-ben tartott II. lateráni zsinat 7. és 8. kánonja így szól: »Ut lex continentiae et Deo pia- eens munditia in Ecclesiasticis personis et sacris ordinibus dilatetur, statuimus, quatenus Episcopi, Presbyteri, Diaconi, Subdiaconi, regulares Canonici, Monachi atque Conversi pro- fessi, qui sanctum transgredientes propositum, uxores sibi copulare praesumpserint, separentur. Hujusmodi namque copulationem, quam contra Ecclesiasticam regulam constat contractam, matrimonium non esse censemus. Qui etiam ab invicem separati, pro tantis excessibus condignam poeniten- tiam agant. Idipsum quoque de Sanctimonialibus foeminis, si (quod absit) nubere attentaverint observari decernimus«.2 Ez a két kánon majdnem szó szerint megegyezik a négy évvel előbb, 1135-ben, ugyancsak II. Ince alatt tartott pisai zsinat határozatával, melynek ide vágó része így szól: »liuiusmodi namque copulationem, quoniam contra ecclesias- ticam regulam constat esse contractam, matrimonium non esse sancimus«. 1 c. 10., C. 27., qu. 1. ־ c. 40., C. 37., qu. 1. 2*
