Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
20 Dii. NOTIER ANTAL. A két zsinat határozata két pontban tér el egymástól. Először abban, hogy a pisai zsinat a fogadalom megszegé- sével kötött házasság érvénytelenségének okát abban találja, hogy az ily házasság az egyházi törvény ellenére köttetett: »quoniam contra ecclesiasticam regulam constat esse con- tractum ...« ; holott a II. lateráni zsinat a »quoniam« helyébe diplomatikusan »quam«-ot tesz : »copulationem, quam contra Ecclesiasticam regulam constat esse contractam . . .«. Másod- szór eltérés van abban, hogy a pisai zsinat elrendelte, hogy az ily házasság semmis legyen: »huiusmodi namque copu- lationem . . . matrimonium non esse sancimus« : míg a II. lateráni zsinat, melynek határozata Gratiam Decretumába átment, csak azt mondja: »huiusmodi namque copulationem . . . matrimonium non esse censemus«, tehát csak véleményt fejez ki.1 Nézetem szerint a II. lateráni zsinat óvatossága csak annyiban bir jelentőséggel, hogy tekintettel volt a XII. szá- zadban uralkodott elméleti vitákra, melyekbe Gratian fejte- getései a votum simplex- és votum solemne-ről azután vilá- gosságot hoztak. És megokolt volt a lateráni zsinat tartóz- kodó kifejezésmódja annyiban is, mert határozata nemcsak a szerzetesekre és apácákra vonatkozott, hanem a világi papokra is, kikre nézve akkor még vitás lehetett, vájjon az ordo csak tiltó, avagy bontó házassági akadály. De ettől eltekintve, kérdéses, vájjon a II. lateráni zsinat »censemus« kifejezésének tényleg csak az-e az értelme, hogy a zsinat puszta véleményt kivánt kifejezni s nem határo- zott döntést. Hogy a »censemus« döntést is jelent, ezt bizo- nyithatom a IV. századbeli I. Gyula pápának azzal a ren- deletével, melylyel törvényes házasságnak jelentette ki az úr és felszabadított volt rabszolganője közt való házassá- got. Erre nézve a pápa azt mondja: »Nos itaque vetustam ambiguitatem decidentes, talia connubia legitima esse cen- semus■« Ha ez a »censemus« annyit jelentene, hogy »véljük«, akkor hogyan mondhatná a pápa: »nos itaque vetustam 1 Freisen, id. m. 693. 1.
