Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
18 DR. .\OTTER ANTAL. tényleges együttélést (contubernium) folytathattak. De már Callixtus pápa, mint említettük, elismerte a rabszolgák házasságkötő képességét. A pápák — I. Gergely és I. Pela- gius 1 — kijelentették ugyan, hogy a rabszolgák házasságai felbonthatatlanok; azonban kivételt kellett tenni az esetre, ha az egyik házasfél eladatott vagy szabadon bocsáttatott. A szabadon bocsátott fél új házasságra léphetett, s a másik féltől, ki a szolgaságban megmaradt, a házasságot szintén nem tagadták meg. jóllehet új házasságát az egyház nem látta szívesen.2 A felbonthatatlanság teljes érvényesítésének akadályául szolgált az erkölcsök állapota is. Azokban az esetekben, melyekben a családi együttélést egyik házastárs hűtlensége feldúlta, az egyháznak nem mindig sikerült a maga állás- pontját győzelemre juttatnia. De ezt csak érintjük itt, mert tárgyunkra nem tartozik. Ami kiderül a felhozott tényekből, az az, hogy a házasság fel- * bonthatatlansága tekintetében s ezzel együtt a ligamen bontó akadályával is az egyház önálló törvényhozó működést fejtett ki. Sőt az egyház önálló házassági törvényhozását még azok a partikuláris törvények is bizonyítják, melyek bizonyos esetekben a házasság felbontását megengedik. Tudnivaló, hogy a felbonthatatlanság kérdésében a frank egyház sokáig a maga útján haladt és bizonyos esetekben megengedte a házasság felbontását. De hogy melyek ezek az esetek, azt a frank egyház maga döntötte el s nem mondott csak áment a világi törvényekre. III. A dolog természeténél fogva önállónak kellett lennie az egyház házassági törvényhozásának a fogadalom házas- sági akadálya tekintetében. I. Ince pápa 404-ben Yictriciushoz írott levelében a fogadalmat tett szűzről úgy beszól, mint aki »Christo spiri1 c. 6., C. 29., qu. 2. — Preisen, id. m. 283. 1.: Schnitzer, id. m. 312. lap. 8 Theodor. Poén 1. 2, c. 13., § 4, idézve Scherer, id. m. 184. 1., 88. jegyz. ; Esmein, id. m. I. köt. 320. 1.
