Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA.

203

sége tárgyában is döntött, azt nem kívánom ide sorolni, mert a születés törvényességének kérdését az egyház nem tekintette olyan polgárjogi kérdésnek, melynek eldöntése a világi hatalomhoz tartoznék; ezt a kérdést kizárólag a maga itélőszóke elé tartozónak tekintette.

VIII.

Ami a házasságkötésre vonatkozó állami törvényhozást illeti, külön kívánom fölemlíteni Könyves Kálmán királyunk- nak ama törvényét, mely a Corpus Juris Hungarici-ben mint Kálmán király Decretumai II. könyvének 15. fejezete fordul elő.

Ez a törvény elrendeli, hogy a házasság az egyház előtt, pap és alkalmas tanuk jelenlétében, az eljegyzés vala- mely jelével és mindkét fél beleegyezésével köttessék meg, ellenkező esetben ne házasságnak, hanem a paráznaság művének tekintessék.

Ezt a törvényt némelyek úgy fogták föl, hogy Kálmán király már a trienti zsinat előtt Magyarországra nézve kimondta a olandestinitas érvénytelenítő akadályát; tehát, hogy az állami törvényhozás maga döntötte el, mely alak- szerűségeket kíván meg, hogy a házasságot érvényesnek elismerje. Kováts Gyula ezzel szemben arra utal, hogy Kálmán törvénye nem mondja azt, hogy a clandestin házasság érvény- télén és paráznaság, hanem csak azt, hogy paráznaságnak teMntetih. »Opus fornicationis reputetur«, ez Kováts szerint annyit tesz, hogy paráznaságnak vélelmeztetik, a magyar tör- vényhozás csak egy vélelmet akart fölállítani a titkos házas- Ságokkal szemben.

Azonban elismerve e magyarázat helyességét, maga az a tény is, hogy a magyar országgyűlés ily vélelmet állított föl, döntő a mi szempontunkból. Mert egy ily vélelem fel- állítása szintén annyi, mint rendelkezés a házasság köte- lékére nézve is. Még ha csupán egyszerű jogvélelemről (praesumptio juris) van is szó és nem erősített jogvélelemről (praesumptio juris et de jure), akkor is tovább ment e ren- delkezéssel a magyar törvényhozás, mint ameddig elmennie