Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Hodács Ágost: Patriarcha, propheta és biblia
A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYEL YE. 161 Biblia. Amint a görög szent iratokat kiváló értelemben s első' sorban nevezi rá ß1ß)Ua-nak, könyveknek, épen úgy a magyar kiváló értelemben nevezi azokat írásnak. Ha e főnevet a »szent« jelzővel látjuk el, a szó már kizárólag a szent iratok gyűjteményét jelzi. Nagy ingadozást találunk e szó helyesírása körül, amennyiben van: szt. (szent) írás, Szentírás, szentírás. Részünkről az utolsó helyesírást ajánljuk — akár kis, akár nagy betűvel írjuk — ugyanazon oknál fogva, amelylyel fönnebb a szentjós helyesírását okada- toltuk meg. A »Szentírás«-ban foglalt könyvek canonicus-ok. E szó görög eredetiben y.avóvr/.oq, a »canon«־ba fölvett, vagyis: hiteles, elismert. Nem biblikus értelemben ugyanezen szó: egyháztörvényes, egyháztörvényszerű. — A »canonicus« könyvnek ellentéte az »apocryphus«. E szó a görög ánoxQv- 71TUV (elrejteni) igéből származik. Eredeti jelentése tehát: elrejtett, titkos; biblikus értelemben: hamis, gyanús, einem ismert. — »Canon« eredetileg zsinórmértéket, szabályt jelent, de biblikus értelemben: szent könyvek (hiteles) jegyzéke, az egyházjogban pedig: rendszabály, hitbeli hatá- rozat stb. Canonicitas: hitelesség. Szekrényi Lajos (»A bibliai könyvek ismertetése« I. köt. 3. 1.) szerint protocanonicus: ős kánoni, deuterocanonicus: másod-kánoni. A Szentírásról szólván, alkalomszerűnek találjuk, hogy a szentírási hely (könyv, fejezet, vers) idézésének idegen- szerűségéről is megemlékezzünk.1 Helytelen, idegenszerű a szentírási hely ilyetén való idézése: II. Kor. 11, 2. Idegen nyelven így idézünk, mert az idegen nyelven beszélő népek olvasási módjának ez az idézés megfelel. A latin pl. az illető rövidítést így olvassa: Secundae (II) epistolae ad Corinthios (Cor.) capitis undecimi (11) versiculus secundus (2), vagy pedig: Secunda (II) epistola ad Corinthios (Cor.), caput undecimum (11), versiculus secundus (2). A német hasonlóképen idéz, mert az ő olvasásmódja ugyanaz: Zweiter 1 L. szerzőtől: »Latin idézet szentbeszédeinkben« (Egyházi Közlöny 1902. évf. 581. 1.); »A szentírási hely idegenszerü idézése« Magyar Nyelvőr 1903. évf. 232. 1.). Hittudományi Folyóirat. 1904. 11
