Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 137 vagy B) hogy az ellenkező állítást, vagy nézetet ezek segélyével megingassuk és lerontsuk — cáfolás. Egyébként a bizonyítókot, vagy érvet akár a bizo- nyitásra, akár cáfolásra, különböző forrásból: a) kinyilat- koztatásból, b) észből, c) történelemből, vagy tapasztalás- bél, cl) emberi tekintélyből meríthetjük. A) Bizonyítás. A bizonyítás vagy érvelés a beszédben elmaradhatat- lan. Rollin egyenesen azt tartja, hogy leg eleng edhetetlenebb része a beszédnek, a beszéd — úgymond — úgyszólvá rajta nyugszik, és igazi szelleme csakis ezen épül fel. Cicero pedig: »Dialecta quasi contracta et adstricta eloquentia.« 1 Marmontel szerint az érvelés (logika) az egész beszédnek csontváza kell hogy legyen. Lássuk az érvelés forrásait! 54. §. Kinyílatkoztatási érv. Kinyilatkoztatási érv alatt értünk a Szentírásból vagy a hagyományból merített oly helyet vagy idézetet, amely valamely állítás vagy tétel igazolására az ezen idézet és állításunk között fennforgó észtani összefüggés (logikai nexus) folytán alkalmatos. Ami I. a szentírási érvet illeti, 1. a hitszónoknak azt hasz- nálnia helyén való, még pedig azt első sorban s legfőbb nyomaték- kai szükség használnia, minthogy a pap mint magának a Magas- ságbelinek hírnöke, mint az Isten igéjének hirdetője, ennélfogva mint isteni tekintélylyel s küldetéssel felruházott, a merőben emberi tekintélyen felül álló egyén, mint az evangéliumnak azaz az isteni izenetnek szóvivője s mint az Istennél a népnek közbenjárója és szószólója beszél, minélfogva eme magas, tehát emberinél több, vagyis isteni tekintélyének megfelelőleg legelső sorban kell, hogy isteni forrásból a Szentírásból merítse, amit mond. De 2. a Szentírás kimeríthetetlen kincsesbányájául is kíná- kozik a hitszónoknak, és pedig úgy az ó- mint újszövetség összes könyvei. Benne leli a hitszónok a legszebb és leghathatósabb érvet, mint ahogy az Apostol szól, akár oktat, akár rendre igazít, vagy ha fedd. Omnis Scriptura divinitus inspirata utilis est ad docen- dum, ad arguendum, ad corripiendum, ad erudiendum in justitia, ut perfectus sit homo Dei ad omne opus bonum instructus.2 Miért 1 Cic. Brut. cap. 90. * II. Tim. 3. 16. 17.
