Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
136 DK. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. maga is már úgy akarja. Azért engedte meg Tamásnak, hogy sajátkezűleg is érinthesse, hogy igy a tény valósa- gáról kézzelfoghatólag meggy ó'zó’dj ék, és mondá neki: »Bocsásd ide be ujjadat, és lásd kezeimet; és tedd ide kezedet és bocsásd oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.« 1 És igy akarta, hogy az ő tana igazságát mindenki megpróbál- hassa és annak isteni voltáról meggyőződjék. Azonban, valamint nem szükséges mindent magyarázni, szintúgy nem szükséges mindent bebizonyítani sem, azaz meg- gyözőleg kifeiteni. »Ne akarjunk mindent bebizonyítani — szokta volt mondani már Aristoteles is, ■— nehogy ama bölcselőknek hiba- jóba essünk, akik oly igazságokat is bizonyítanak még, amelyek már rég ismertek s sokkal bizonyosabbak is, mint magok az érvek, amelyekkel bizonyítják.«2 Tehát csakis oly tételt kell bebizonyí- tani, azaz meggyőzőleg kifejteni, amely tényleg bizonyításra vár.3 Tehát: I. Meggyőzőleg ki kell fejteni, vagy más szóval bizonyí- tani kell azt a tételt, amelyet egyenesen azon célból vetünk fel, hogy meggyőzőleg fejtsük ki, vagy más szóval, hogy bizonyít- suk. Ami akkor történik, ha valamely tételt tüzetesen (ex professo) tárgyalunk. II. Ha oly tételről van szó, amelyre nézve a hallgatóság helytelenül elfogult, vagy amely iránt kételye van, vagy amelyet egyenesen tagad. III. Az oly tételt is általában meggyőzőleg szoktuk kifej- teni, amely a hallgatók lelki üdvére nézve igen nagy fontosságú, mint a hitre nézve: az alapigazságok, pl. az eszköz szükséges- ségével szükséges igazságok (veritates necessitate medii necessariae), vagy az erkölcsre: amelyek a hallgatóság lelki életére nézve igen nagy kihatásnak, pl. a bünrevezető alkalom, vétkes mulatság stb. 53. S. A meggyőző kifejtés eszközei. A bizonyítókok különbözó' neme. A meggyőző kifejtés eszközei a bizonyítókok, vagy érvek, amelyeket azonban két irányban lehet alkalmazni: vagy A) hogy ezekkel tételünket támogassuk — bizonyítás, י Ján. 20, 27. 2 Aristot. Rhetor. 3. c. 17. n. 7. 3 In rebus apertis argumentari tam stultum, quam in claris- simum solem mortale lumen inferre. Quintilian. Instit. orat. 5. c. 12.
