Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
124 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. Isten már kezdettől így teremtette öt. Könnyű volna ugyanezt más alapon is bebizonyítanunk, mert hisz az igazság soha sincs szűkében az érveknek. Mért nem vetted még soha sem zokon szolgádtól, hogy nem szép, hogy nem magas termetű, hogy nincs szárnya ? Mert mindez a természet műve. Ehhez képest tehát természeti fogyatkozásai tekintetében nem bűnös, amint ezt senki sem tagadhatja meg. De ha valamit hibául róttál fel neki, azzal azt árulod el, hogy e hibája nem természettől, hanem szabad akaratából vagyon. Oly hiba, amelyet az ember meg nem torol, csak természeti fogyatkozás, míg e szerint oly hiba, amelyet meg- toriunk, a szabad akarat műve. Ne tégy tehát oly ellenvetést, hamis következtetést ne vonj, szőrszálhasogatással és oly csomó- val ne állj elő, amelyet mint a pókhálót, oly könnyű széttépni, hanem felelj arra a kérdésre: Minden embert az Isten alkotott-e meg ? Kétségen kívül. Miért nem egyforma tehát mind, úgy az erény, mint a bűn tekintetében ? Honnét van, hogy egyik jó, nyugodt és szelíd, a másik gonosz és rosszakaratú ? Ha ez nem a szabad akarat, hanem a természet müve, hogyan van, hogy egyik rész ilyen, a másik olyan természetű ? Ha mind természet- töl rossz, akkor senki sem lehet jó. Ha mind természettől jó, akkor senki sem lehet gonosz. Ha minden embernek egy a tér- mészete, akkor ehhez képest mindnyájának egy, vagy mindnyájé- nak jó, vagy mindnyájának gonosz jellemének kell lenni. Ha azt akarnók állítani, hogy egyik természettől jó, a másik rossz, -י— ami ugyan, mint már kitüntettük, a józan észszel ellenke- zik — akkor ennek megmásíthatatlan törvénynek kellene lennie, mert a természet törvénye változhatatlan. Mindnyájan fájdalomra és halandóknak születtünk, és senki sincs, aki nem érezhetne fájdalmat, bárhogy igyekszik is ezt levetkezni. Másrészt látjuk, hogy sok erényesből vétkes, és megfordítva, bűnösből erényessé leszen, az előbbi hanyatlás folytán, az utóbbi önszántából, saját törekvése folytán: ez mutatja leginkább, hogy e változás nem a természettől ered; mert ami a természettől van, az meg nem másul soha, azt nem szerezhetjük meg szorgalommal. A látás és hallás nem kerül fáradságunkba; szintúgy nem kerülne fáradsá- gunkba, hogy az erényt gyakoroljuk, ha az velünk születnék. De hát miért alkotott Isten némely embert gonosznak, holott mindnyáját jónak alkothatja vala ? Gonosznak nem teremtette Isten az embert. De hát honnét van akkor a gonosz ? Kérdezd meg magadtól. Az én dolgom, hogy kimutassam, hogy sem a tér- mószettöl, sem Istentől nem ered. — Tehát akkor magától támad ? — Nem. — Vagy nem úgy támadt? Megállj ember, így ne beszélj és ne légy oly botor, hogy Istent s a gonoszt egy sorba állítsd s a legfőbb .tisztességet egyként tulajdonítsd nekik. Mert
