Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 125 ha nem úgy támad a gonosz, akkor mindenható s akkor nem is lehet kiirtani, sem eltörülni a földről. Mert ami nem úgy jött létre, az meg sem is szüntethető. Hogyan van tehát, hogy olyan sok a jó, ha a gonosz olyan hatalmas ? Miért hatalmasabb, aki úgy jött létre, mint az, ami nem is jött létre? Isten — mondod — majd egykor kiirtja a gonoszt. — De hogyan fogja azt kiirtani, ha, amint föltételezik, iigyanaz a tisztesség illeti, mint ö, ugyanoly hatalmas, ugyanoly korú ? Oh, ördögi gonoszság! Mit ki nem gondol! Minő isten- káromlásra nem vetemedik! Es minő jámbor álarc alatt lelt rá utat, hogy megfejtse, a gonosz honnét ered ? Az ember azt sze- retné bizonyítani, hogy a gonosz nem tőle ered, azért más áltant hirdete és azt állítja vala, hogy a gonosz nem is úgy jött vala létre. »Vajh’, honnét ered?« — Az akarás és nemakarás folytán. De vájjon honnét van tehát az akarás és a nemakarás? — Magunktól. Ép úgy tűnik fel előttem ez a kérdésed, akárcsak ha azt kérdenéd: Honnét a látás és a nemlátás ? és ha arra a feleletre: Attól, hogy szemünket felnyitjuk vagy lezárjuk, meg nem elégedve, újra kérded: Honnét van, hogy szemünket fel- nyitjuk vagy lezárhatjuk? és arra. a feleletre: Magunktól és a mi akaratunktól, ismét meg nem elégedve, ismét új okot keres- nél. A rossz nem egyéb, mint Isten ellenében való engedetlenség. »Hogy jutott erre az ember? Vájjon nehéz volt-e erre jutnia?« —- Azt nem mondom, hogy épen nehezen jutott reá az ember: de honnét lön az, hogy az ember engedetlen lön Isten iránt ? —- Könnyelműsége folytán. Hajolhatott egyik vagy másik oldalra, amerre akart: inkább erre hajolt. Ha még ebben sem nyugszol meg és még kételkedel, azt a nem nehéz, nem bonyolult, hanem egyszerű és könnyű kérdést adom fel: voltál-e valaha gonosz ? Voltál-e valaha jó is? Azaz: uralkodtál-e valaha szenvedélyeden? És viszont, engedted-e, hogy az uralkodjék te rajtad? Átenged- ted-e már magad valaha az ittasságnak, máskor meg leküzdöt- ted-e azt? Gerjedtél-e már haragra, máskor meg lekiizdötted-e haragodat ? A szegényt megvetetted• e, máskor meg nem vetetted-e meg ? Egyszer tisztátalan valál, másszor meg tisztán éltél-e ? Miért mindez ? Mondd meg, honnét van ez ? Ha magad nem tudsz rá felelni, megfelelek ón: Mert egyszer erőt vettél magadon, másszor meg rest és hanyag voltál. (Azoknak a kétségbeesettek- nek és teljesen gonoszságba sülyedetteknek, akik már érzéketle- nek és őrjöngnek és erről hallani sem akarnak, hogy megjavul- janak, ezeknek erényről nem is beszélek: azoknak azonban, akik hol vétkeznek, hol nem vétkeznek, élvezet szólanom.) Nyúltál-e már idegen jószághoz, utóbb pedig adtál-e könyörületből még a a szegényeknek a magadéból is ? Honnan e változás ? Nyilván
