Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL.

123

ez meg nem téveszti őket, és e miatt még nem vesznek el, hanem a saját mulasztásuk vesztéknek oka. Ezt tanúsítja az erényes embernek élete, akit nemcsak hogy ez meg nem téveszt, hanem még erényesebbé leszen mint Job, mint József, mint az Apostol és a többi jámborok. Ha mindamellett sokan kárhoznak el botrány következtében, ez csak a saját mulasztásuk miatt van igy. Mert ha ez nem úgy volna, akkor a botrány menthetetlenül kárhozatot vonna maga után, akkor mindenkinek el kellene kárhoznia. De ha egyik-másik megmenekedhetik, akkor magának tulajdonítsa az, aki elkárhozik, a maga kárhozatát. A botrány, mint már mon- dám, éberré, óvatosabbá teszen és arra készteti nemcsak azt, aki óvatosan halad, de azt is, aki elesik, hogy hamar ismét talpra álljon: mert körültekintőbbé teszi és újból való elestét megaka- dályozza. Ha tehát éberek vágjunk, nem csekély hasznunk lesz belőle, tudniillik az, hogy mindenkor résen leszünk. De ha, ami- kor ellenség vesz körül, és oly hatalmas kisértés ostromol, szén- dergünk és gondtalan élünk, vájjon mi történik velünk ? Nézd az első embert! Csak vajmi rövid ideig, tán csak egy napig éldelte a paradicsom örömeit és már annyira ment a gonoszság- ban, hogy Istenhez kívánt hasonlóvá lenni, az ámitót jó barát- jának vélte és még azt az egyetlen elébe szabott rendeletet sem tartotta meg: hát még mennyire ment volna akkor, ha egész jövendő éltét fáradság nélkül töltheti vala ?

De ellenfeleink még más ellenvetést tesznek és azt kérdik : Hát miért teremtette az Isten ilyennek az első embert ? Isten nem ilyennek teremtette, oh, ments Isten! mert különben meg sem is bünteti vala őt. Ha mi nem büntetjük meg cselédeinket olyasmiért, ami a mi hibánk, mennyivel kevésbbé teszi ezt a min- denség Ura ? De hát akkor — kérded — hogyan lön ilyen ? Magától, a saját mulasztása folytán. Mit tesz az: ő maga lett ilyen ? Erre felelj meg magad ; mert ha a gonosz nem maga az oka annak, hogy gonosz, akkor se a cselédet ne büntesd, se nődet ne utasítsd rendre, ha vét, se fiadat ne verjed, se bará- tódat ne kárhoztassad, se ellenfeledet ne gyűlöljed, ha károsított. Mert mindezek, ha nem magok hibásak, nem büntetésre, hanem inkább szánalomra méltók. Ezt nem bocsáthatom meg, így szó- lasz. De ha látnád, hogy nem az ö hibájuk, hanem más valami szükségszerű oknak következménye, akkor megbocsáthatnád. Ha a szolga parancsodnak nem engedelmeskedik, de azért, mert bete- gen fekszik, ezt nem rovod fel bűnül és megbocsátod neki. Ekként magad beismered, hogy az egyik az ö, a másik nem az ő hibá- jából eredt. Tegyük fel, tudnád, hogy gonosznak született, akkor is megbocsátanád gonoszságát neki. Mert ha megbocsátod neki, hogy beteg, akkor még inkább meg kell neki bocsátanod, hogy