Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?
216 DR. HÁft ANTAL. mait s meg nem szüntette a botrányt, melyet okozott. Minthogy pedig ezeket Józiás pusztittatta el, alapos a fel- tevés, hogy Salamon bűnbánat nélkül halt meg. III. A harmadik csoport a mellett foglal el határozott állást, hogy Salamon megtért. Sz. Jeromos több helyen nyilatkozik erről. Csak egy helyet idézünk. Ezek. XLIII. 10.-hez írt magyarázatában a többi között ezt mondja: »Non solum templi cultores et aeditui, sed et ipse fabricator ejus Salomon peccaverit et offenderit Deum, licet postea egerit poenitentiam scribens proverbia, in quibus ait: Novissime ego egi poenitentiam.« (L. még De poenit. 1. II.; Ep. 9. ad Salvin.; in Eccl. c. II.). Sz. Hilár (in Ps. 25.), miként más szentek, úgy Salamon bűnbánatáról határozott szavakkal tanúskodik, meg- térését hozván fel például az isteni jóság bizonyítéka gya- nánt: ». . . Et ne per Aaron et David et Salomonem ac plerosque alios istius bonitatis Dei exempla percurram, quibus increpitis de mutationum offensis, ob Dei tamen meritum affuit venia proclivis.« Sz. Ambrus Salamont szentnek nevezi (Praef. in Luc.), máshol (Apolog. De Davide c. 3.) megemlítvén Salamon bukását, így folytatja buzdítását: »Si David infirmus, tu fortis? Si Salomon lapsus est, tu immobilis? Si Paulus primus peccatorum, tu potes primus esse sanctorum? Ergo si erraverunt justi, erraverunt ut homines. Sed peccatum suum tamquam justi agnoverunt.« (V. Ö. Super Ps. 119.). Szentnek és igaznak tehát csak úgy nevezheti, ha megtért, miként a Példab. XXIY. 16. mondja: »Hétszer esik el az igaz, és fölkel.« Sz. Epifán elitéli Marciont, ki azt állította, hogy Krisztus Urunk Káint megszabadította a pokolból, de Sala- mont nem (Haeres. 42. c. Marcion.); jeruzsálemi sz. Czirill a bűnbánók közé sorolja (Catech. II.) Salamont, Ákábot stb. Szintúgy vélekedik sz. Irén (Adv. haeres. 1. IV. c. 45.), csodatevő sz. Gergely (Paraphr. c. II. v. 11. Ecclesiast.), a donatista Tychonius Afer (in Regula 4.), aqu. sz. Tamás (De régim. Princip. 1. III. c. 8.), sz. Bonaventura (Provemio
