Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
794 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. ségkívül páratlanul álló intézmény, nem látszik a kellő vilá- gításba helyezettnek. Szerény nézetünk szerint is az egyetemes kegyuraság elmélete még bővebb kifejtésre szorul. Az a körülmény, hogy a magánkegyuraság rendszerint birtokhoz kötött jogo- sítvány, a magyar királyok pedig a királyság közhatalmi természetének kifejtésével, később a szent korona elméleté- nek meggyökereztetésével minden birtokadományozást a szent koronában központosítottak, érthetővé teszi, hogy a magánkegyúri jog a birtoklási rendszer nyomán követte e fejlődési folyamatot és a kegyúri jog a király mint fökegy- úrnak kezén szintén központosul t. Ámde ha e külső körül- mények világot vetnek is a birtokjog fejlődésének irányára, még mindig nem magyarázzák meg az egyetemes kegyúri jognak mint egyházi jogosítványnak eredetét, mert a földes- úri s általában a birtoklási jog egymagában véve, az egy- házi tekintély hozzájárulása nélkül, egyházi jogosítványokat nem adhat. Szerző az egyetemes kegyúri jogot is a magyar kirá- lyok pápai követségi jogából származtatja, de úgy véljük, hogy e származtatás nem bizonyítható. Eltekintve ugyanis attól, hogy a követségi jog mibenléte, terjedéke is kontro- vertáltatik, tagadhatatlan, hogy a legrégibb emlékek, ame- lyek épen abba a korba nyúlnak vissza, amelyben a pápai követség jogának legerősebben lehetett és kellett volna érvényesülnie, a magánkegyuraságot decentralizált állapotban tüntetik fel. Radó nádor 1057-ben az általa alapított sz. Demeter apátság kegyúri jogát a pécsi püspöknek adta.1 Kikérte ugyan a király jóváhagyását, de, miként szerzőnk egy más esetben Fraknóival szemben helyesen megjegyzi, »valamely jog újabb adományozása vagy megerősítése a a középkori jogrendben nem jelenti azt, hogy a megadomá- nyozott vagy megerősített egyén azon jogot már előbb nem birta, sőt ellenkezőleg«.2 Radó nádor tehát, habár a birtok ■ Cod. dipl. VI/2. 394. ־ I. m. 262. lap. 2. jegyzet.
