Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 793 Szerző Beőthynek egyéb megjegyzéseit az aranybullára vonatkozólag Ferdinandyval szemben szóvá teszi;1 a tizedre vonatkozó következtetésekről nem nyilatkozik, de mivel a szövegben az aranybulla XX. cikkét idézi, e törvénycikk kellő megvilágítása elől nem térhettünk ki. A király egyházi hatalmának korlátozását a tágabb körű pápai követség jogából a szükebb körű főkegyúri jog terjedelmére szerző az investitura-harc eredményének tartja, amely nálunk is oda vezetett, hogy a királyi kinevezés helyébe a káptalanok kánonszerű választása (canonica electio) lép, de mégis olykép, hogy a királyok a választásra befő- lyást gyakoroltak. A fenmaradt emlékek nyomán megismer- kedünk a kinevezési, és választási rendszer összeegyezteté- seként jelentkező gyakorlat jogelveivel (264. 1.), valamint az esztergomi érsek egyre gyarapodó kiváltságaival (266. 1.). A káptalanok e korban vagyoni különálláshoz és önállóság- hoz jutnak, közhitelű pecsétet kapnak s mint hiteles helyek perbeidézéseknél, birtokbaiktatásoknál, próbák végrehajtásá- nál megkezdik közhasznú működésüket (267. 1.). A továbbiakban sorra jő az egyetemes kegyúri jog intéz- ménye, amely abban csúcsosodik ki, hogy a magyar király valamennyi egyház, egyházi intézet kegyura (Universarum ecclesiarum regni Hungáriáé patronus) és ezen egyetemes kegyurasága forrása lesz minden magánkegyúri jognak (269.1.). Az egyetemes kegyuraság eredetét szerző, a főkegyúri jogra vonatkozó álláspontjának megfelelően, a pápai követ- ségre vezeti vissza, elméletének bővebb kifejtése helyett pedig utal egy korábbi munkájára.2 E munka annak idején felhívta a külföldi kanonisták figyelmét,3 de azok körében, egyik kiváló szaktekintélynek kijelentése szerint,1 ezen, két1 290. lap 11. jegyzet. 2 A városi kegyuraság Magyarországon 6. és kv. 11. 3 Az Archiv íür kath. KB.] közleménye nyomán, 60, 369. és 61, 3. 372. * Wernz, Jus Decretalium, II, 503. 1. a jegyzetben mondja:... »Cfr. Arch. f. k. k. t. 61. p. 372 ... de iure patronatus regis Hungáriáé! ubi multa iura mirabilia allegantur, sed certis argumentis allatis non probantur.«
