Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról
A SZOKÁSJOGBÓL. Tárgyaltatott az egri főegyházmegye 1902-ik évi tavaszi papi gyűlésein. 1. Az ember fizikai és lelki életében az ismételt őse- lekvósek habitust hoznak létre, mely a legerősebb testi és lelki törvényeket képes legyőzni. Példa reá az önmegtar- tóztatás és alázatosság erénye. Ebből ered a szokás, mely második természetté válik és az alacsony, materiális gon- dolkozás miatt durván Gewohnheitsthier-nek nevezi az embert. A család, szomszédok, községek, vármegyék, orszá- gok, a társadalom és az egyházi élet körében az ismételt, ugyanazon vagy hasonló viszonyok között ugyanazon eljárási módok, a jogviszonyok ugyanazon elvek szerint való rende- zése szintén szokásokat, vagyis, minthogy jogviszonyokat szabályoznak, jogszokásokat létesítenek, melyek későbben szerződésekbe, írott megállapodásokba foglaltatván, törvény- erőre emelkednek. A jogtudósok egy része, a történelmi iskola, minden törvényt a jogszokásból származtat. Szerin- tem is helyes ez a fölfogás a világi törvények legnagyobb részére nézve, azokra nevezetesen, melyek sem a természet, sem a tételes isteni törvénynek nem folyományai. Igen helyesen okoskodik nevezetesen Lämmer, freiburgi egyház- jogtanár, midőn így ír: »A jogszokás eredete abba a korba vezetendő vissza, midőn a népek az egyetemes, isteni tör- vénytől elfordulva, pogányokká lőnek és külön-külön val- lást faragtak. A vallási meggyőződés megtévedését a jogi
