Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
AZ ÁJTATOS ALAPÍTVÁNYOK ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG TÖRTÉNETE. 573 a capitularek, a kölni (887) és a mainzi (888); Francia- országban a második aacheni (836), a verni (884), a bellovai (845), a meldesi (845), a viennei (892) zsinatok; Spanyol- országban a leoni (1012); Angolországban pedig a leges Ecclesiasticae védik az ájtatos alapítványokat. Akik ily hűtlenséget követnek el, mint a »szegények gyilkosai«, vétkesek Isten előtt. Kiközösítéssel bűnhődnek mindaddig, míg az okozott kárt, a jószágot vissza nem térítik. Szentség- törők is! »Qui rapit pecuniam proximi sui iniquitatem operatur, qui autem pecuniam, vel res Ecclesiae abstulerit, sacrilegium facit.« 1 Szépen kifejti az ő kánonjaiban az egyházi vagyon megrablásának, mint szentségtörésnek bűnét. Ezen harácsolásnak fontos következményei lettek. A jótékony alapítványok kezelésére, különösen városokban, a polgárság is kezd befolyást nyerni. Észrevehető ez már az olasz városokban. Másrészt pedig a fogalmakat kezdik összezavarni »Pauperes Christi« nemcsak az élet nyomorú- ságával küzdők, de a kanonokok, a szerzetesek is és ezek javára nem egy alapítvány változtatik át. Mivel pedig az a közszellem kezd érvényre jutni, hogy a kolostorok gyakorolják a szeretet és irgalmasság műveit, nem egy kórház, plébániai szegényház (matricula) romjai az egyházi javakhoz csatoltatnak. Midőn a világi papság kezein levő ájtatos alapítványok így mindenütt a pusztulás képét mutatják, annyi igazság- talanság dacára is a szeretet és jótékonyság, lemondás annyi megragadó példájára bukkanunk. De egyúttal irányváltozás is mutatkozik. Az őszinte, tevékeny krisztusi szellem új utat keres és a püspökökről átmegy a szerzetesek hajlékaira. Magas hegyek és kies fekvésű völgyek épúgy megnépe- sülnek lelkes bajnokokkal, mint a nagy városok zsibongó utcái. Mivel pedig ők tartották fel az iskolákat, ők adtak szállást az utasnak, nevelték az árvákat, táplálták a szegé- nyékét, ápolták a betegeket, a hívek az ő oltáraikra teszik le ajándékaikat is. 1 T. X. p. 49.
