Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
572 DR. TRIKAL JÓZSEF. nunc permaneant et a quibus personis detineantur.« Megfelel ennek a Capit. Olonnense: 1 »De senodochiis praecipiumus, ut secundum possibilitatem vel temporis fertilitatem testamen- torum scripta (quibus senodocliia fundata sunt) sequantur.« Ezen alapító levelek voltak irányadók akkor, ha a vagyon vagy kezelés körül visszaélések fordultak elő. A püspökök a császárhoz benyújtott egyházi ügyeket illető felterjesztésükben2 felvilágosítást adnak, hogy tényleg ezen okleveleket gondosan szem előtt tartották. »Qualiter seno- dochiorum ordo servetur promulgata ab auctoribus eorum testamenta fatentur; nam si levitatis vel simplicitatis for- tasse erroribus obvoluta rationabili statu caruerunt, catho- lici provisoris arbitrium prestolentur.« Az 101'2-ben tartott leoni zsinat kiterjeszkedik arra, mikópen kell eljárni, ha valamely végrendeletileg hagyó- mányozott jószág jogos birtoklása kétségbe vonatik. A vég- rendeletet a gyűlés (zsinat) elé kell vinni és szavahihető emberektől megkérdezni, vájjon az a végrendelet igaz-e ? Ha igen, úgy minden ítélkezésnek vége és a kérdéses javak az egyház birtokában maradnak. Ha pedig végrendelet nem volna oly javakról, amelyek birtoklása jogos, úgy esküvel bizonyítja az egyház, hogy a kezei között levő javakhoz van joga.3 Érdekes azon császári határozat, amely megtiltja a püspöknek, hogy valamely kegyes intézet felszenteléseért pénzt fogadjon el. »Placuit nobis ut nullus episcoporum de consecratione__ senodochiorum pretium quodibet contra a uctoritatem canonicorum patrum .... accipere praesumat.« 4 Ámde mindezen intézkedések kevés foganattal birtak. A világiak és egyháziak zsarolásáról, az ájtatos alapítványok elpusztításáról már beszéltem. Pedig minden országban éber szemmel kísérik a zsinatok a javak elkallódását. Olaszországban a két ticini zsinat (850 és 876); Németországban > U. o. I. 328. 2 Monum. G-erm. Hist. I. 369. vagy u. o. 332. 3 Concilium Legionense 1012. C. 2. * Monum. Germ. Hist. I. 332.
