Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
I r j,1j »1 f V sorvadást és más emberi nyomorúságokat, az eredeti bűnnek ezerféle alakban mutatkozó testi iszonyatosságait, átkát. A házasságnak célja az emberi nem szaporodása, bár első sorban említett cél, de vannak még mások is; másod- lagos az, hogy óvszer legyen a testi ösztön rendetlensége ellen, továbbá a kölcsönös szeretet, támogatás egymás irá- nyában, amiért is a kánonkönyvben a házasság »az emberi- ség vigasza«1 névvel jelölten fordul elő. A fölsorolt bajok a házasságnak e javait nem hiúsítják meg, annál kevósbbó, mert hiszen keresztények házasságáról szólunk, — még ama sokszor hangoztatott magtalanság esete sem. Mert hogy ha a házasságnak első sorban említett javát nem is érik el a felek, de a többire ők is igen rászorulnak és azokat meg is találják a házassági frigyben. Az, hogy gyermek nincs, abból még ópenséggel nem következik az, hogy nem is lesz, s ha valójában nem lesz, ennek oka sok mindenféle esetékes, accidentális körülmény lehet. Egy ab- solute kötött szerződésnek érvényessége semmikópen sem függhet az accidentáléktól, és nem is függ; ennélfogva az absolute megkötött házassági szerződésnek érvényes voltát sem döntheti meg az az accidentális körülmény, hogy nincs gyümölcse a vitae consortiumnak. A többi bajok, bár a türelmet erős próbára teszik, mint szintén accidensek nem érvényteleníthetik azt házas- ságot, azt a szerződéses ügyletet, melynek lényege a kötés- kor megvan, melyben ama hármas jó magában vetten el- érhető, ami is épen a szerződés lényegét teszi. Ezt a szerző- dés mivolta kívánja s így a házasság a természeti jogon teljes érvényű, bár a házasságra kelő felek egyike a vele házas- ságra lépett másik felet illetőleg eme fogyatkozások, bajok, gyógyíthatatlan betegségek felől tévedésben leledzett. Következik a második törvényhozó, az egyház. Mit szól ez a gyógyíthatatlan betegségeket illetőleg ? Nincs az 1 Can. 41. C. 27. Qu. 1. »Nuptiarum bonum semper est quidem bonum; sed in populo Dei fuit aliquando Legis obsequium: nunc est infirmitatis remedium: in quibusdam vero humanitatis solatium.« S. August, in libro de bono viduitatis. C. 8. 544 NYÖGÉR ANTAL. I
