Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 523 juk az első századok keresztényeinek komoly szigorát, melyet a böjtölésben kifejtettek, ba megfontoljuk a régi zsinatok kemény rendelkezéseit, melyekkel újból és újból sürgették, ajánlották a lelki tökéletesedés e kipróbált eszközét, — s azután a mi napjainkra, a mostan divó disoiplinára gondo- lünk, önkónytelenül is azt kérdezzük magunktól, vájjon most már nem kell annyit fáradnunk, nélkülöznünk az örök jutalom fejében ? Kisebbedett-e az örök boldogság értéke, hogy most már nem kivannak meg annyit annak fejében, mint régente ? Nincs más feleletünk erre, mint az egyház nagy-nagy szeretető hívői iránt, melyből kifolyólag könnyíteni akar, ahol csak lehetséges. Nagy a kincse, sok a kegyelme. Megváltójának szentséges vére bőségesen kamatozott a szén- tek életében. Mit csináljon ennyi lelki kincsesei ? Megnyitja tehát tárházait, hogy bőségéből • pótolja gyermekeinek fogyatkozásait. Mint a szerető anyának, meg- esik rajtuk a szíve, segítségükre siet tehetetlenségükben, erősítő szert nyújt gyengeségükben, tökéletesítőt gyarlósá- gukban a búcsúk által. A szentek egyességóről szóló tanával abba a nagy csa- Iádba vezeti be a földön élő gyermekeit, melynek feje Krisztus, melynek első tagjai a szentek. Rámutat a böjt, az önmegtagadás ez átszellemült hőseire s így szól hozzánk: Lám! testvéreitek annyi érdemet szereztek a földön, hogy számotokra is jut belőlük! íme . . . íme! megosztják örö- meiket veletek, ha ti viszonzásul legalább jóakaratot tanúsít- tok parancsaimnak lelkiismeretes megtartásával s így tisz- tán, szeplőtelenül megóvjátok lelketeket a bűnnek minden szennyétől! »Szenteljetek böjtöt!« (Joel 1, 14.) Nagy parancs ez! »Tiszteletben tartsd ... és hallgasd . . . szavát és ne véld, hogy megvetheted!« (Móz. II.. 23, 21.) Kevés, amit az egyház tőlünk követel és még e keveset sem adnók meg örömest? Esztergom. Dr. Bábura László.
