Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

518

DK. BABURA LÁSZLÓ.

a testet, a felesleges nedveket felszívja s így a testet az: akarat uralma alá hajtsa. Az első keresztényeknél erre nagy súlyt fektettek.1 Később azonban e tekintetben is enyhébb nézetek uralkodtak, melyek a kolostorokba is behatoltak. Sz. Benedek szabályai is megengedik a kétszer való ivást böjti napokon, egyszer a rendes étkezésnél, másodszor a completorium elmondása előtt, amikor is szent olvasmány volt előírva: legat unus Collationes vel Vitas Patrum. Az olvas- mány nevét azután magára az italra vitték át, melyhez később némi kis ételt is adtak hozzá — kenyeret, gyű- mölcsöt — s innét származik a böjti napokon most már megengedett collatio, vagy miként a Theatinusoknak

VII. Kelemen pápa — 1523—1534 — által megerősített szabályai nevezik, serotina, coenula.

Sz. Tamás tekintélye — mondhatnák — szentesítette e szokást. 0 erre nézve ezeket tanította: Quamvis aliquis potus aliquo modo nutriat, tamen de se non ordinatur ad nutriendum, sed magis ad dispositionem eorum, quae nutriant: unde sumptio potus manducatio non dicitur et ideo ille, qui potat extra horam unicae comestionis, non dicitur bis manducare: et propter hoc nec statutum ecclesiae frangit.2

Sőt ez eredményt még az u. n. conservek-re — electuaria — is kiterjesztette (u. o. ad tért.), mivel ezek is csak inkább »ad digestionem ciborum« szolgálnak, mintsem rendes eledelül.

Sz. Tamás ott, ahol az italról szól, csupán a bort említi. A későbbi moralisták ez engedményt az összes ita- lókra kiterjesztették és azóta járja a »liquidum non frangit ieiunium« elve. • *

Ugyancsak sz. Tamással változik az étkezés ideje is. A régente mérvadó »auctoritas stellae demorantis« helyett délutáni 3 órában állapíttatott meg az étkezés ideje. »Ieiu1 Liemke i. m. 183. s k. 1.

• Lib. VI. sent. dist. 15. qu. 3. art. 4. V. ö. Thom. 2. 2. qu. 147. art. 6. ad sec.