Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 517 Imius sanctae Sedis reverentia a quadragesimali ieiunio dispensationem toties, quoties opus fuerit, concedendam, nec audacter fidenterque usurpandam, nec superbe et arro- ganter ab ecclesia, sicut alicubi in more positum esse accepimus, esse postulandam.« A pápa minden szava nagy súlylyal bir, mert mind- egyik bizonyos egyházakban elharapódzott visszaélésekre vonatkozik. Ha már az általános érvényű böjti disciplinán ennyit változtatott az idő, szinte természetesnek fogjuk találni, hogy a böjtölés szigorúbb módjai csaknem teljesen feledésbe mentek. A hanyatlásnak sok fázisa van! Az úgynevezett v7TÉQ§satg-t vagy superpositio-1 értjük, mely, miként említettük, abban állott, hogy két vagy több napon is át megszakítás nélkül bőjtöltek. A szigorúbb böjtölésnek eme módja kivált a nagyböjtben volt gyakorlatban s a húsvéti ünnep előtti napokat igen sokan így szentelték meg. E szokást tartva szem előtt, protestáns írók az Irenaeus-féle Ttooaoúy.ovia-i órákról akarták magyarázni napok helyett. Hogy ebben mennyire tévedtek, a nagyböjt időtartamáról szólva, kimu- tat tűk. Igaz ugyan, hogy a szigorú önsanyargatásnak ez a módja sohasem volt általános érvényű és még a szentatyák közül is többen inkább ellene nyilatkoztak mint mellette,1 de az első századokban mégis jobban ismerték és gyakorol- ták is a superpositiót, mint az Y. század után. A superpositióval az u. n. §tigocfciyia is feledésbe ment. A száraz ételek helyett sok másfélével éltek, melynek elköl- tése több élvezettel jár s amely a testi erőt is jobban fej- leszteni, illetve fentartani képes. Említettük volt, hogy böjti napokon a bor élvezete is tiltva volt, mint általában a szeszes italoké, amennyiben ezek épen ingerlőleg hatnak a testi életre, holott a böjt azt kellően fékezni van hivatva. Az italtól való megtartóztatásnak ugyanaz a rendel- tetőse, mint a xerophagiának, t. i. hogy lehetőleg kiszárítsa 1 Liemke i. m. 117. s k. 1.
