Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTBŐL. 507 nem létezett, de nem is létezhetett, mert a megélhetés éghajlati, földrajzi fekvési viszonyoktól is függ. Helyi intéz-׳ kedések, egy-egy egyházmegyére kiterjedő rendeletek mind- azonáltal léteztek, amiről zsinati határozatok is tanúskod- nak.1 Ennek megerősítésére Binterim a Sozomenusnál olvasható kis történetre is hivatkozik, melyet érdekessége miatt idejegyzünk. Spiridion-ról szól e történet, aki Trimithus püspöke volt Cyprus szigetén. Az eset valószinüleg még házas- életének idejében történt. Böjtnek idejében, mikor övéivel bőjtölni szokott és nap-nap után nem vett magához eledelt, valami idegen jött hozzá. Midőn látta, hogy ez az utazástól nagyon ki van merülve, előhívta leányát és így szólt hozzá: Rajta, leányom, mosd meg e jövevénynek lábait és adj neki ennivalót. Mire ez azt feleié, hogy sem kenyerük, sem lisztjük nincsen, mivel a böjti időszak ezek készletét feles- legessé teszi. Erre Spiridion megparancsolá leányának, miután imád- kozott és bocsánatért esdekelt, hogy készítsen keveset a besózott sertéshúsból. Midőn elkészült, Spiridion asztalhoz ült vendégével s enni kezdett, egyben buzdítván vendégét, hogy vele tartson. Ez azonban mentegetődzött, hogy nem szabad húst enni, mert keresztény. »Ha keresztény vagy — szólt Spiridion —• ne tagadd meg magadtól, mert a Szent- írás azt tanítja, hogy a tisztáknak minden tiszta.« Ez a kis történet a mellett látszik bizonyítani, hogy már a III. században, amikor ez történhetett, határozott parancsok léteztek a böjtben követendő étkezésről, mert Spiridion házában az egész évre eltett s ép azért besózott hvison kívül semmi sem található, amit a jövevény elé adhatna, s midőn a rendkívüli alkalomra való tekintetből mégis elhatározza, hogy megvendégeli őt, előbb imát rebeg, Isten bocsánatáért esd. A jövevény mentegetődzése még világosabban szól ily törvény létezése mellett, mert ha a hívek szabad akaratára lett volna bízva az ételek meg1 L. Binterim i. h. 76. 1.
