Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
506 DK. BÁBURA LÁSZLÓ. vettek volna. De ez természetesen csak kivételesen fordult elő, amint sz. Jeromos sz. Aselláról említi és nem is örven- dett soha nagy elterjedtségnek részint fizikai nehézsége miatt, melyekkel járt, részint azért, mert a szentatyák maguk is ellenezték a böjtölés ily módját. Parcus cibus et venter semper esuriens triduanis ieiuniis praefertur — írja sz. Jeromos — et multo melius est, quotidie parum, quam raro satis sumere. Ep. ad Pur. A böjti eledelek tekintetében kezdettől fogva bizonyos megkülönböztetés uralkodott, mint a régi zsinagógában. A böjtről táplált helyes felfogás különben maga is bizonyos megkülönböztetést parancsolt. Mert ha a böjt a bűnbánat, lelki fájdalom és szomorúság kifejezése, ha a böjt az elég- tétel egyik eszköze, magától érthető, hogy kizár minden oly eledelt, melynek elköltése élvezettel jár. Ha továbbá a böjt a rosszra hajló természet megfékezésére szolgál, inagá- tói érthető, hogy kizárja mindazokat az ételeket és italokat, melyek a vért izgatják s a rossz indulatokat táplálják. Hússal tehát és borral böjti napokon nem éltek, bár e tekin- tetben is sokféle szokást követtek. Sz. Epifán így ír: Sunt aliae praeeminentes vitae conversationes, quae in eadem sancta catholica Ecclesia servantur, eorum inquam, qui ab omnibus carnibus abstinent, quadrupedibusque et volatilibus ac piscibus, ovo item et caseo . . . aliqui vero a quadrupedibus solum, volatilibus vero et reliquis vescuntur. Alii vero a volucribus abstinent, utuntur autem ovis et piscibus. Alii neque ovis vescuntur, alii piscibus solis. Alii etiam a piscibus abstinent, caseo vero vescuntur. Alii etiam neque caseum sumunt. Iam vero adhuc alii etiam a pane abstinent, alii etiam ab arborum fructibus duris ac nucibus ac coctis. Socrates történetíró is elősorolja e különféleségeket es végre megjegyzi: Alia ratione apud alias gentes ieiunatur. Cuius rei sunt causae prope infinitae.1 Világos ezekből, hogy általános egyházi törvény erre 1 Libr. V. hist. eccl. cap. 21.
