Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A 1ÍŐJTRŐL. 45 ban annál buzgóbban járt el az engesztelésben és elégtétel- adasban. Nagy tévedéseket, bukásokat mindig nagy elég- tételek követtek. A paradicsomi bukást is kilencszázéves elégtétel követé. Nem önkényt vállalták őseink e hosszú böjtöt magukra, bűnük zúdította azt reájuk és ők bűnbánólag fogadták és megadással viselték. Egész életük egy nagy böjtölés volt, bár böjti parancsot nem adott nekik az Úr azon az egyen kívül, melyet áthágtak még a paradicsomban. A paradi- csomon kívül nem vetett tilalom alá az Úr egyetlen egy fát vagy állatot sem s íme mégis mennyire voltak ősszü- leink büntetve! Ok, akik eddig gondtalanul élték napjaikat, fáradság és aggodalom nélkül tartották fenn életüket, ők. kik mint a föld királyai, bántatlanúl jártak mindenütt most arcuk verejtékével öntözték a mostoha földet és remeg- tek és féltek, ha az oroszlán ordítozott. Megízlelték a para- dicsomi boldogság édességét, most annál keserűbb volt az életük. A paradicsomban kelleténél többet evett — élvezett az ember, — úgy kellett, hogy most szigorú böjttel jóvá tegye azt a tévedését. Áldást ígért az Úr, ha akaratát telje- sítik, tapasztalták hát átkát, miután azt lábbal tiporták. Akartak lenni, mint az Isten — és lettek nyomorult férgek, a föld porában, kínban-fáj dalomban hánykolódó férgek. Nagyot vétettek, nagyot kellett szenvedniük! S e szenve- désben, könnyeikben szülték gyermeiket, kiket sírva nevel- tek és oktattak ki az elégtétel nagy kötelességére. Kilenc- száz évig oktatták késő unokáikat, soká tartott a tanítás, de nem is ment az feledésbe soha! Mélyen belevósődött az emberiség tudatába és semmi sem volt képes azt onnét kiirtani. A dicsőítő áldozattal csaknem egykorú az engesz- telő áldozat — hiszen a paradicsomi boldogság oly rövid volt, — és a dicsőítő hymnusokat csakhamar bűnbánati zsoltárok váltották fel, ha nemis abban az alakban, melyben most olvashatók, de bizonyára ugyanazzal a kérlelő tarta- lommal. Ámde múlt az idő és az emberek lassanként megfe- ledkeztek az elégtétel kötelességéről. Pusztán, elhagyatva
