Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Szilvek Lajos: A test feltámadása
452 Dli. SZU. VEK LAJOS. NägeliZöllner-, Lotze-, sőt Schopenhauer- és Hartman-nal is; stb. vitába ereszkedni. Röviden ez elmélet cáfolására csak annyit, hogy az anyagi világ nem lehet csupa látszat, és a kiterjedéssel nem bíró erőállagok nem is hozhatják létre a dimensiv anyag tüneményét. A kiterjedés feltételezi az egyes tömecsek, atomok kölcsönös ellenállását — resistentia, — különben valamennyi erőállag egyetlen osztatlan pontba zsugorodik össze. Ámde ez az ellenállás már feltételezi az erőállag kiterjedtségét, holott a quantitas dimensiva az erő- nek csak eredménye gyanánt szerepel a rendszerben. Ha csak az actio in distans ontologice, metaphysice és physice képtelen tételét nem veszszük kiinduló pont gyanánt, az sem érthető, hogyan hassanak a discrete működő erőállagok közvetítő nélkül egymásra. A feltevés már gyökerében kép- télén, minthogy járulékokat (erőtulajdonságok) állag, tulaj- donságokat lényeg, működő erőket substratum nélkül tételez fel. Nem mondom Büchner sophismáját ismételve, hogy nem lehetséges erő anyag nélkül, de kétségtelen, hogy nincsen erő állag nélkül. Ugyanezt kell mondanunk Kant vonzó és teszító erejéről is. Ezek sem létezhetnek substratum, hor- dozó nélkül. Különben is: ha e két erő energiája egyenlő, megsemmisítik egymást és nem hozhatják létre az anyagi kiterjedést eredmény gyanánt. Ha pedig nem egyenlők, az egyiknek megmarad többlete vagy kiterjeszt a végtelenig, vagy összehúz mindent egyetlen pontocskába. Quartum, ha úgy tetszik, tertium non datur. A test alkotó elemei anyag és erő. Tekintettel a dyamizmus belső ellenmondására, nem alkalmas az a feltámadt test azonosságának megvédésére. Dogma, hogy fajilag, essentialiter ugyanazon emberi test- ben fogunk feltámadni; sententia communis et certa, hogy egy jó résznek a régi tömecsekből benn kell lenni a fel- támadt testben; lehetséges — tekintettel az előrebocsátott fejtegetésekre, — hogy az egész test olyan tömecsekből állít- tátik össze, amelyek valaha alkotó részeit képezték. Mikor Isten az első ember testét megalkotta, a föld porából külö- nős, közvetetlen, positiv isteni működéssel történt az; így
