Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Szilvek Lajos: A test feltámadása

A TEST FELTÁMADÁSA.

453

leszen a testek feltámasztása alkalmával is, nem természeti fejlődés, hanem isteni munka eredménye lesz a testek fel- támadása. De e nagyszabású átalakulásnak megvannak az analógiái a természetben és jórészt fel is használta már ezeket az apologia a kinyilatkoztatás támogatására. Ilyenek pl. azok a nem-biblikus jelképek, amelyek egy részével már a katakombákban találkozunk: a zöldelő fa (téli sírjából kikelve), a négy évszak megjelenítése a mindent megújító tavaszszal; a phőnix, mely a régiek hiedelme szerint ham- vaiból volt képes feltámadni; a páva (az I. és II. században gyakran), nem annyira azért, mert húsa a romlásnak sokáig ellenáll, hanem inkább, mert tolláit elhullatván, tavaszkor mikor minden kizöldül, visszakapja azokat. Már a Szent- írásban is találunk e fajta összehasonlításra: De azt mondja valaki, mikép támadnak fel a halottak ? . . . Balgatag, amit elvetsz, nem éled fel, hacsak előbb meg nem hal. És amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem pusztán a magot,

t. i. a búzát vagy egyéb magot. Az Isten pedig annak tes- tét ad, amint akarja, és pedig minden magnak tulajdon testét . . . Rothadásra vettetik el (a test), rothatatlanságban támad fel. Nemtelenségbe vettetik el, dicsőségben támad fel. (Sz. Pál.) Tertullián: A dolgoknak tehát e földön meg- meg újuló rendje, a halottak feltámadásának bizonyítéka. Isten ezt előbb adta tudtunkra tetteivel, mint írás útján; a természet erőivel előbb hirdette, mint szavaival. Előbb a természetet küldte hozzád mint tanítót, hogy azután a jövendöléseknek annál könnyebben higyj; és azonnal meg- engedd, midőn azt hallod, amit már mindenütt láttál . . . A nap az éjbe vész és sötétségbe temetkezik; gyászlepel borul a föld fényére, elfeketül minden, szennyes, csendes, kábult minden, általános szünetelés van mindenütt. Itt gyászolja minden az elvesztett világosságot és íme, a nap- pal együtt ugyanazzal a csillogással, ékességgel, fónynyel a maga teljes mivoltában éled újra az egész földkerekség; megöli halálának okozóját, az éjt; megszünteti a temetést, a sötétséget; önmagának ismét ura, míg az éj ismét be nem áll járulékaival együtt ... A föld ugyanis bizonyos utasí