Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
268 NYŐGÉR ANTAL. lett tekintetét egyedül arra az Úrra irányoznia, ki a meny- nyékben van, és nem kellett azt a másik földi urat meg- könyörögnie a házasságba beleegyező kegyelméért. Amit e tekintetben Zakariás pápa közvetetten nyíl- vánít, azt negyedik utódja, I. Hadrián pápa (772—795.) egyenest és teljes határozó szavakkal hirdeti, akinek is a szalcburgi érsekhez intézett decretalis levelének ez érdembe vágó szavai ezek: »Valóban az apostol tanítása szerint a Krisztus Jézusban sem a szabad, sem a szolga nem tilt- ható el az egyház szentségeitől; épenúgy a szolgák között a házasságot semmi címen sem szabad megakadályozni, sőt ha e házasságok uraik beleegyezése nélkül és azok akarata ellenére létesültek is, azokat emiatt semmi esetben sem szabad fölbontani. Mindazáltal a szolgák kötelessógö- két és szokásos teendőiket uraik irányában tovább is tar- toznak teljesíteni.« 1 így szüntette meg az egyház azt az akadályt, amelyet a mostoha viszonyok miatt kénytelen vala fölállítani. Ez időtől általánosan megszűnt az úri engedély hiánya mint házassági akadály. A rabszolga-állapoti tévedés. Bár az egyház az úri beleegyezésnek hiányát, mint bontó akadályt a rabszolgák házasságánál megszüntette; de nem szüntette meg bontó jellegét annak a tévedésnek, mely a házasságkötésnél a szabad félben van meg a másik rabszolga-állapotú felet illetőleg. Minthogy a rabszolgaság az emberi, a természeti jogoktól is megfosztott állapot; minthogy a házasfelek sorsukban közösen osztoznak, nem akarta az egyház, hogy 1 Cap. Dignum est de conj. Servor. »Sane juxta verbum Após- toli sicut in Christo Jesu neque liber, neque servus est a sacramentis Ecclesiae removendus, ita nec inter servos matrimonia debent ulla- tenus prohiberi; et si contradicentibus dominis et invitis contracta fuerint, nulla ratione sunt propter hoc dissolvenda. Debita tamen et consueta servitia non minus debent propriis dominis exhiberi.«
