Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
A TÉVEDÉS MIXT HÁZASSÁGI AKADÁLY. 269 az a fél, ki tévedésből, tudtán kívül köt egy rabszolgával házasságot, oly nehéz bilincseket viseljen, a milyenek az ily házasságban már előre elkészítetten ő reája is várakoznak. Ez okból ama Istentől reáruházott hatalomnál fogva, hogy bontó akadályokat állíthat föl, azt a tévedést, mely a szabad félben a másik fél rabszolgai állapotát illetőleg főn forog, bontó akadálynak nyilvánította. Hogy mikor nyilvánította e tévedést bontó akadály- nak ? Erre kérdésre nem lehet más a felelet, mint az, hogy a tévedés házasságbontó akadálya már az egyház ős korá- ban is megvolt. Meg kellett lennie, ez abból is következik, mivel hogy ha maga a rabszolgai állapot az úri beleegye- zés nélkül egyáltalán bontó akadály volt, ugyanez állapot- nál mennyivel inkább bontó volt az az eset, amidőn a szabadnak tudomása sem volt arról a nehéz helyzetről, amelynek elvállalása, még tudatosan is, nagy meggondo- lást, erős elhatározottságot • kívánt. Gratianus 1 fejtegetvén azt az esetet, amikor a szabad fél tévedvén, rabszolgával kelt egybe, erre nézve azt mondja, hogy tagadni nem lehet azt, hogy a szabad összeházasod- hátik a rabszolgával, de magától értetődik az is, hogy ha a másik rabszolgai állapot előtte ismeretlen, akkor, amint 1 C. 3. C. XXIX. Qu. 2. Julius Papa — Justinianus 1. siquis 26. C. de nupt. — »Siquis ancillam suam libertate donaverit, et in matrimonium sibi sociaverit, dubitatur apud quosdam, utrum hujus- modi nuptiae legitimae esse videantur, an non. Nos itaque vetustam ambiguitatem decidentes, talia connubia legitima esse censemus. Si enim ex affectu fiunt omnes nuptiae, et nihil impium, et Legibus contrarium in tali copulatione fieri potest, quare praedictas nuptias inhibendas existimenus.« Eddig a Corpus Juris Canonici-ban I. Gyula pápa kánonja. Erre Gratianus így felel: »His ita respondetur. Non negatur inge- nuam posse nubere servo : sed dicitur, quod si nescitur esse servilis conditionis ; libere potest dimitti, cum servitus ejus fuerit deprehensa. Illud autem Apostoli et Julii Papae intelligendum est de his, quo- rum conditio utrique nota est. Hujus autem conditio mulieri ineo- gnita erat: non ergo praemissis autoritatibus cogitur manere cum illo, sed liberum illi ostenditur vel manere, discedere.«
