Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

230

DK. BÁBURA LÁSZLÓ.

és spanyol egyház, amint utóbbit a IV. század elején tar- tott elvirai zsinat határozatából tudjuk. A frank, britt és german föld egyházai azonban különböző szokást követtek, de abban mind megegyeztek, hogy a pénteket böjttel szén- telték meg. — A keleti egyházban, mint már említettük, egyáltalában nem dívott és Photius a 867-ben tartott gyű- lekezet állítólagos határozatai értelmében kibocsájtott kör- levelében többi közt a szombati böjtöt is oly szokásként veti a római egyháznak szemére, mint amely meghamisítja az eredeti tant és következőleg az egyesülést lehetetlenné teszi.

C) Vasárnapi böjttilalom.

Már Melchiades pápa (311—314). intézkedett e

tárgyban. A pápa a spanyol püspökökhez intézett levelé- ben első sorban a már említett haeretikusokat tartja szem előtt, midőn így ír: »Ieiunium dominici diei et quintae feriae nemo celebrare debet, ut inter ieiunium Christiano- rum et gentilium, veraciter credentium et infidelium atque haereticorum, vera et non falsa discretio habeatur.«1

Újabban ugyan kétségbe vonták e levél hitelességét,, de nem ez az egyedüli bizonyítók a mellett, hogy a vasár- napok a bojt alól nemcsak hogy ki voltak véve, hanem hogy a vasárnapon való böjtölés egyenesen meg is volt tiltva. A 324-ben tartott gangrei zsinat már határozottab- ban nyilatkozik e tárgyban. »Si quis, tanquam hoc conti- nentiae convenire iudicans, die dominico ieiunaverit in eiusdem diei contemtum, anathema sit.«2

Hasonlókópen nyilatkozik a 380-ban tartott saragossai zsinat.3

Mindezen intézkedések első sorban a manichaeusokra vonatkoztak, akiknél a vasárnap böjti nap volt, továbbá a massalianusokra vagy eusthathianusokra, kik a vasárnapot méltóbban és megfelelőbben vélték ünnepelni, ha böjttel

1 Cap. 14. De Cons. Dist. III.

־ Can. 7. Dist. XXX.

s L. Cap. 15. De Cons. Dist. III.