Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 231 szentelik meg azt. Pedig a vasárnap az egyház felfogása szerint, mint a feltámadás emléknapja mindig visszatérő örömnap, melyhez nem illik a bojt szomorúsága. A vasár- napnak ez örvendetes jellege oly erős, hogy még a nagy- böjtben sem szorul háttérbe. Az 506-ban tartott agathói zsinat ugyanis így határozott: »Placuit, ut omnes Ecclesiae Filii, exceptis diebus Dominicis in Quadragesima etiam die Sabbathi .... ieiunent.«1 Ami a vasárnapokról áll, ugyanaz áll természetesen az ünnepnapokról is. Az öröm itt is háttérbe szorítja a böjtöt, minek példáját még most is látjuk karácsonyban, ha pen- teki napra esik. Továbbá a vízkereszt vigíliájában, kér. sz. János, sz. Jakab és Fülöp apostolok vigíliáiban, melyek nincsenek böjttel összekötve az örömteljes titkok miatt, melynek ünnepkörébe esnek. »Consultationi tuae taliter respondemus, quod apud nos omnium Apostolorum vigiliae sunt in observatione ieiunii celebrandae, praeter vigilias Apostolorum Philippi et Jacobi, et B. Joannis Evangelis- tae, quoniam ipsorum solennitas infra solennitatem pascha- lem, istius autem infra natalem Domini celebratur. »Cap 2. X. III. 46.) A karácsonyra vonatkozólag 1. Cap. 3. eod. D) Vigilia böjtök. A régi buzgóságnak tiszteletreméltó maradványai a vigilia böjtök. Eredetük homályos, de visszanyúl az apostoli időkbe. ítészben az üldöztetések korában tartott éjjeli isteni tisztelet emlékére rendeltettek, még inkább azonban a nagyobb ünnepekre való méltó előkészületre voltak szánva. A hívők ama helyen, ahol az ünnepet megültók, összejöttek és ott imák és szenténekek, a Szentírás olvasásával és az annak kapcsán esetleg mondott szentbeszéd meghallgatásával töltötték az éjszakát egészen a hajnal hasadtáig. Akkor szétoszlottak és rövid szünetet tartottak, melynek elmúltával kezdődött a főistenitisztelet. E szünetet azonban gyakran vigalmakkal — tánccal, énekel — töltötték el nemcsak 1 Cap 9. De. Cons. Dist. III.
