Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 227 együttérzés, a szenvedéseiben való őszinte részvét azt sugallta, hogy keserveskínszenvedéséneknapját isépúgy szenteljék meg az elégtétel érdemszerző cselekedeteivel, mint az öröm meg- nyilatkozásaival a feltámadásét. Innét a pénteki bojt. S mivel végre az evangélisták előadása Judásnak a főpapok- kai folytatott tárgyalásával veszi rendszerint kezdetét, a hívő pietás ezt a napot is szomorú napnak tartotta és böjt- tel szentelte meg. Innét a régi egyházban dívott szerdai és pénteki statio-napok. A) Szerda és pénteknapi böjt. A statio elnevezésről Tertullián nyújt biztos felvilágo- sítást.1 E szerint a statio elnevezés egyházi ünnepnapokat jelent, amelyeken a hívők a templomban összegyűltek és délutáni 3 óráig ott voltak szent ténykedések között. Bármely napra lett legyen az hirdetve, azt a napot statiúnak. nevez- ték. S mivel az ily összejövetelek célja mindig az Úr Jézus életének bizonyos fontos mozzanatának megünneplése volt, könnyen érthető, hogy a szerda és péntek a fennebb kifejtett okoknál fogva kiválóan illettek statio napoknak. Eme napok szomorú eseményei pedig természetszerűen szomorú hangulatot vittek bele az ünnepségbe, melynek külső kifejezéseképen — bőjtöltek. így lettek tehát a szerda és péntek böjti napokká. Hogy miért nevezték e napokat statiókna,k, arra nézve több vélemény van. Maga Tertullián azt mondja: »Statio nomen a re militari accepit, nam militia Dei sumus.« (De orat c. 19.) A már idézett Linsenmayr kevésbbé sikerült- nek mondja Gerbert ilyetén szómagyarázatát: quod statis diebus ad statas preces faciendas convenerant.2 Binterim helyesli Cotelier magyarázatát, mely szerint statio == assis- tentia, vagyis az istentiszteletben való részvétel. Mos erat veterum Christianorum = mondja Cotelier — certis diebus ad Ecclesiam conveniendo, in oratione aliisque pietatis 1 De orat. c. 19. Ad uxor. II. 4. » I. h. 75. 1. 15*
