Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

228

DR. BABURA LÁSZLÓ.

officiis perstare Idcirco illos suos conventus nomine statio- nis donarunt.1 De még jobban tetszik neki Galliciollus magyarázata, aki a régi zsinagógából vezeti le a statiók eredetét. Mert a zsinagógában, ha az egész községért mutat- tatott be az áldozat, mindnyájuknak jelen is kellett lenniök, s mivel ez nem volt mindig lehetséges, tíz jóhírnévnek örvendő embert választottak kebelükből, kiket a község pénztárából fizettek azért, hogy jelenlétükkel a községet helyettesítsék. Ezek Batlanin nevet viseltek, vagyis foglal- hozás nélküliek, mert minden egyéb munkától fel voltak mentve, és ha tisztükben jártak el, a zsidók דסע (amad) stare, jelenlenni, részt venni igével éltek s innét a statio elnevezés.1 2 3

Bármint is magyaráztassék a statio elnevezés, tény az, hogy a szerdai és pénteki statio megtartása az első száza- dókban általános volt. Számtalan adat bizonyítja ezt. Az első századok szentatyái egyhangúan tanúskodnak róla8 oly- annyira, hogy e szokás eredetét bátran egészen az aposto- lókra lehet visszavezetni.

B) A szombati böjt.

Mint említettük, az egyházban a régi sabbatum meg- szűnt ünnepi jelleggel bírni, sőt a szomorú esemény, mely hozzá fűződött — a Megváltó sírban fekvése — korán érlelte meg a gondolatot, e napot is böjttel szentelni meg. E böjtnek eredetéről biztosat nem tudunk. A későbbi for- rások mind apostoli időből származtatják. Sz. Ágoston ugyan maga sem tartja valószínűnek az erről hallott legendát, mely szerint sz. Péter a Simon mágussal tartandó vita elő- napján, mely szombati nap volt, böjttel akarta a győzelem kegyelmét kiesdeni, s ennek emlékére bőjtöltek volna azután az összes hívők, — de ha ez nem is volt úgy, mégis mutatja a meggyőződést, hogy a szombati böjt kezdettől fogva

1 Binterim: Denkwürdigkeiten. Y. 2. 118. 1.

2 I. m. V. 2. 119. 1.

3 L. bővebben Binterim i. m. i, h. 121 1. Linsenmayr i. m. 77 1•