Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?
11, 1—6.) Mindezekkel Isten haragját vonta magára, mert »elhajlott elméje Izrael Urától Istenétől« (u. 0. 9.). Ily körülmények között méltán lehet csodálkozni azon az állí- táson, hogy Salamon nem vétkezett. Ennek magyarázata csak ama törekvés lehet, mely a nagy király emlékéről lemosni iparkodott minden foltot, még a történelmi igazság rovására is. Azonban a legnevesebb két zsidó magyarázó, Abarbanel és Kimchi nem követte e szélső irányt, noha Abarbanel nem hiszi, hogy Salamon idegen isteneket bál- ványozott volna.1 Kívül esik kitűzött célunkon annak eldöntése, hogy vájjon bálványozó volt-e Salamon ? Elég azt tudnunk, hogy ha maga nem is mutatott talán be áldozatokat a hamis isteneknek, már maga az a tény, hogy nekik oltárokat emelt, ellenkezésbe hozta őt a Jehova iránt való köteles tisztelettel és hűséggel, mi miatt őt a vétektől fölmenteni nem lehet.2 Annyi tehát bizonyos, hogy a címül tűzött kérdésnek jogos alapja van. De mi lesz rá a felelet? I. Sokan nem mernek rá határozott választ adni. Alex. sz. Cziril (Contra Julian. 1. VII.) csak azt mondja: »Salomonem neque cum S. Prophetis, neque cum Apostolis neque Evangelistis numerare consuevimus.« Nyss. sz. Gergely jóllehet eleinte így ír: »Salomo ipse experientia didicit, quod istorum in quibus ponitur studium, finis sit vanitas et quod voluptas hominum sit frustratio« (Hom. 2. in Ecclesiast.), mégis utóbb (Horn. 3.) habozva kérdi: »An certo consilio quae non facta sunt, tamquam facta prosequatur Salomo et reprehendat, ut qui ea sit expertus, nec ne? ! . .« Sz. Izidor (De vita et morte Sanctorum) megemlíti, hogy Salamon »in profundum idololatriae flenda ruina demersit«, de arról hallgat, hogy vájjon kiemelkedett-e belőle ? 1 Petersen i. m. 2. §. 2 Meignan, Salomon — son regne — ses écrits. Paris. 1893. 207. k. 1. MEGTÉRT-E A BÖLCS SALAMON KIRÁLY. 211 14*
