Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?

212

DK. HÁM ANTAL.

Sz. Bernét (De consid. 1. II. c. 12.) írja: »Sapiens Dávid, sapiens Salomon fuit, sed blandientibus nimis rebus secundis, alter ex parte, alter ex toto desipuit.« De kétsé- ges, hogy mit értett sz. Bernát »ex toto desipuit« alatt ? Azt-e, hogy vétkezett és bünbánatot nem tartott, vagy pedig azt, bogy Dávid csak érzéki vágyainak engedte át magát, de bálványozást nem követett el, Salamon pedig mindkettőben részes?

Hugo a S. Victore (Horn. 5. in Ecclesiast.) így kiált fel: »Utinam tam certum de poenitentia Salomonis, quam non dubium de culpa testimonium haberemus! nunc autem dubia pro certis affirmare non possumus.«

Dionysius Carthus. (in 1. II. Reg. c. 7.) miután a kér- dést meghányta-vetette minden oldalról, oda nyilatkozik: »Verumtamen hac de re nil definire audeo, et quod sine periculo ignoratur, divino committo judicio.«

Ugyanily értelemben nyilatkozik Picus de Mirandola (Apolog. Quaest. 7.), Nicolaus de Lyra (in II. Reg. c. 7, 10.), Flacius Illyricus (Clavis, s. v. Odi), Brentms (in III. Reg. 11, 9.), Lavater (in Prov. c. I.), Jansen (Prov. c. XXX. 2.), Feuardent (Diatrib. de salute Salom. Append. Alpbonsi a Castro advers. haeres. 1. I.), Vigouroux (Manuel Bibi. Ed. 8°. Paris, 1894. T. II. p. 101. §. 496.) és mások.1

II. Mások határozottan tagadják, hogy Salamon megtért.

Sz. Ciprián (De unit. Eccl. —) e kérdésben így ír: »Nunquam in confessoribus fraudes et stupra et adulteria postmodum videremus quae nunc in quibusdam videntes ingemiscimus et dolemus. Quisquis ille confessor est, Salo- mone major aut melior, aut Deo carior non est; qui tamen quamdiu in viis Domini ambulavit, tamdiu gratiam quam de Domino fuerat consecutus, obtinuit; postquam dereliquit Domini viam, perdidit et gratiam Domini. Et ideo scriptum est: Tene quod habes, ne alius accipiat coronam tuam. Quod utique Dominus non minaretur, auferri posse coronam justitiae nisi quia recedente justitia recedat necesse est et corona.«

Y. ö. Petersen i. m. 19. és 20. §.