Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 127 a honalapító nagy Szent szól a dicső múltból hozzánk ! Nem mi, egy nemzet vonja le belőle a tanulságot! Mit köszön Magyarország a kereszténységnek ? Ez a kérdés, amely bennünket ezen ünnepélyes pillanatban elfoglal! Ha ez a nemzeti örökség nagy kincs, akkor becsüljük meg kellőképen; 11a hasznavehetetlen teher, akkor megérdemli, hogy a nemzet ezt a követ kivesse alkotmányos életének hajójából! — Mi azt hiszszük, az őseink és kiváltképen nagy apostoli királyunk iránt köteles kegyelet tényét teljesítjük, midőn hazánk történetéből e nehány követ összehordjuk, hogy ezekből tanulságul és okulásul országunk és népünk fennmaradásának, jövendő nagy- ságának talpkövére rámutassunk! És e tekintetben, midőn nemzetünk több, mint kilencszázados nagy épületének alaprajzát nagy vonásokban megrajzoljuk, az építőmesterhez hasonlóan járván el, a kereszténység nemzetfenn- tartó és boldogító áldásait s malasztját e háromban véljük össze- foglalhatni: hogy Magyarországot a keresztény hit teremtette meg, az tartotta fenn a századok viharaiban, s egyedül ebben van hazánk és népünk jövendő fennmaradásának és felvirágzásának biztosítéka. Hazánk Nagyasszonya ! légy velünk elmélkedésünkben! Láttátok-e már az égnek vándorló szárnyasait, amidőn meg- magyarázhatatlan, a természet által beléjök oltott titkos erőtől, ösztöntől hajtatva, fölkerekednek és elhagyva kényelmes tanyáikat, meleg fészköket, ismeretlen tájakra vonulnak, hogy az életnek régi hónukban felszedett magvait, csíráit tovább melengessék és ápolják; akként kerekedtek fel a középkor homályos regékbe burkolt századai alatt, az isteni Gondviselés különös rendelése folytán, a különféle nemzetek első nagy szálai és családai és szóródtak szét, miként ha a forgatag szélvész szerte szórja a magvakat, amelyekből később óriás törzsek fejlődnek, Európa akkori erdős, virányos tájaira. Mintha csak felsőbb ihletből értették volna, hogy a keresztény hitnek és műveltségnek, Keleten, ősi honunkban elvetett magvai itt fognak egykor erős tölgyekké kifejlődni! És aki tudja, hogy a Gondviselés tudta és akarata nélkül semmi sem történik, (Máté 5, 36. 10, 30.), aki tudja, hogy az akkor ismert és rettegett római birodalmat rohamai alatt végösszeomlással fényé- gető nagy ázsiai népáradatnak két népfaja a mi vérrokonunk volt, amelyek kétszer tűntek fel itt Nyugaton, a müveit Euró- pában félelmet és rettegést gerjesztve feltünésökkel magok körül, és kétszer tűntek le ismét, hasonlóan a félelmetes égitestekhez,
