Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
128 DR. RÉZBÁNYA Y JÓZSEF. amelyek közeli csaták s vérontás napjait hirdetik, hogy utánok, szerte szétszóródott hamvaikból, mesés főnixként egy újabb, egy élet- revalóbb nemzetségök, a magyar nép támadjon fel; aki tudja, hogy »a századok királya« az egész történelemnek, minden történelmi eseménynek sarkpontja, az nem kótelkedhetik nemzetünk világ- történeti hivatásáról és jövőjéről. S valóban! nemzetünk eddigi pályája után Ítélve is, tagadhatatlan, hogy a Gondviselés által nemzetünk nagyra van hivatva, és ki tudja, vájjon ama nagyszerű történetben, amely az emberiség életében évszázadok, sőt evez- redek alatt lejátszódik, még mily nagyszerű szerep van számára a Gondviselés által fenntartva! Valóban! a múltak eseményein tűnődőnek lelki szemei előtt fel kell tűnnie ama gondolatnak, hogy e virágzó nemzet, mely évszázadokon át a hit fenntartására s a műveletlen Kelettel szemben az egész művelt Nyugat szellemi kincseinek védöbástyá- jául volt mintegy Isten ujjútól felállítva, gondviselésszerű és századokra kiható hivatással volt Istentől felruházva ! És ennek megfelelő volt támadása vagy eredete is. Mert ha a magyarok eredetének őstörténetére visszamegyünk és átla- pozzuk a történet azon napjait, amikor a magyar hazának mint európai államnak első alapvető munkáit végezték, ott is az ország s a nemzettest és az államalkotmány megteremtésének nagy mun- kájánál a ‘hit apostolait s a keresztény anyaszentegyházat látjuk mint nemzeti és állami létünk első dajkáit és alapvető munkásait működni és nemzeti létünk bölcsőjénél a nemzeti élet első félté- teleit megteremteni. És látjuk, hogy ez a szellem, az a hit és ezen egyház szolgái már ott virrasztottak a nemzet eredete bölcsőjénél és őrt állottak feje fölött jótékony szellemként és vigyáztak reá, jótevő mentőként reá fuvalltak és ápolták, ébresz- tették és gondozták akkor is már, amikor még e nemzet és állami élete s alkotmánya még gyermek-korában szunnyadóit, és belé lehelték azt a lelket, amely a későbbi viszontagságokban is fenn- tartotta! Ez természetes is volt! Európa azon időben egészen a római anyaszentegyház gondozására volt hagyatva. Akkor az egyház volt minden szellemi kincseknek birtokosa. Magas hegyre helyezve, könnyű volt az alatta elterülő vidékek műveletlen népeire letekintenie, hogy beteljesedjék, amit a próféta kétezer évvel előbb megmondott: »Az utolsó napokban az Úr házának hegye a hegyek tetején fog állani és felemelkedik a halmok fölött, és ahhoz gyűlnek minden nemzetek. És elmegyen sok nép és azt mondja : Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és Jákob Istene házához és ö meg- tanít minket utaira és ösvényein fogunk járni; mert Sionból megyen ki a törvény ... És megitéli a nemzeteket, és sok népet-
