Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
vakat, amint az a hét szentségről szóló beszédben van. Oda tartozik, hogy miként kell a gyermeket megkeresztelni, és hogy mily kárát vallja a gyermek, ha kereszteletlenül marad, vagy nem részesülhet benne: nekik nem fáj, nem szomjúhoznak, nem érzik éhét, nem fáznak tőle, sem az ördögöt nem félik; az ö vértanúságuk a kárvallás szenvedése, mert ezek soha sem látják meg Istent színről színre. Azért használják fel a gonosz lelkek minden iparkodásukat és álnokságukat, hogy megfoszszák őket az örök dicsőségtől, az által, hogy kereszteletlenül maradjon, vágj־ keresztség nélkül haljon meg. így teszik, hogy a keresztség későre halasztódik, hogjr netán az anya majd azalatt agyon nyomja, vagy szorítja, amikor éjente, vagy éjjel tejjel akarja táplálni, avagy a dajka, akinek táplálnia kell; avagy netán hogy majd tüzhe hull, vagy vízbe fúl, vagy más úton hirtelen halállal hal, vagy akármiként elpusztul keresztség nélkül. Ok teszik, hogj' várakozni kell, míg a komaságnak is sorát ejtik. Egynémelyek be nem érik csak vagy egy tucat keresztszülővel, némelyek vagjr kilencet akarnak, mások hetet, némelyek csak öttel érik be. Egy elegendő, kettő is sok, három meg már szinte túlsók. Emberek! Asszonyok! ti valljátok kárát, ha oly sok komátok van, vagy ennyit szereztek. Ha sokkal keveredtek komaságba és- ez által rokonságba, gyermeketek révén, épen ezen komaság szol- gálhat akadályul, úgy, hogy mindenkorra kárát vallja gyermeketek, és nem jegyezhetitek oly akadálytalanul el helyben, mint ahogj־ tehettétek volna, és gyakran messze idegenbe kell engednetek, más vidékre, vagy más országba, mindezt csak a komaságnak miatta. Azért ne válaszszatok sok komát. Egy koma untig elegendő egy gyermekre, kettő sok, három már nagyon fölösleges. És az ördög annak a megmondhatója, miért várakoznak, míg a kilenc koma mind együtt van. Péter és Pál — ez legyen szerintök a neve. — Annak okáért is el kell halasztani a keresztséget, inig neki alkalmas keresztelő főkötőt készítenek, amelynek ugyancsak szépnek kell lennie; hidd meg, azalatt kárát vallhatja, hogj־ elütheted ami Urunk boldogító színe látásától, és soha az örök dicsőséget és örök boldogságot, amely maga az Úr, meg nem látja, és örökké sirathatod majd. Lássátok tehát és halljátok, ha az áldozópap a gyermeket meg akarja keresztelni, ott áll és olvas, csak olvas és csak idéz s meg újra idéz és áld és meg újra áld, ami mind egyben nem egyéb, mint hogy a keresztség áldását adja és ördögöt űz, hogy ne álljon a keresztségnek útjá- ban, legalább addig, míg megkereszteli. Nos lássátok! mire hagyatkoztok (minő biztosíték forog fenn számotokra), ha egész héttel elhalasztját.ok a keresztséget. Hányféle módon utatokat állhatja egy hét folytán, vagy kettőn, vagy négy alatt, vágj־ AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 1 0!>
