Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

110

DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF.

tizen! Ti lássátok, ha vájjon az ördögnek akartok engedni és tengyermeketek ellen véteni, holott pedig az áldozópap oly sok- szórta megáldja a keresztségben az ördög ellenében, mind csak hogy a gonosz szellem a keresztségnek útját ne állja és szigorúan felhívja nem egyszer, hogy meg ne merészelje akadályozni, hogy a gyermek megkeresztelkedjék.

Ha pedig már megkeresztelkedett, nyomban más tört vetnek neki, és ha már járni és beszélni képes, szünetlenül azon vannak, hogy rábírják és ösztökéljék, hogy káromló szót tanuljon és gyalázatosságokat beszéljen és szitkozódjék, meg átkozódjék; és ráveszik az apát, anyát, hogy ne tiltsák neki és le ne szoktassák, hogy szitkozódni, átkozódni tanítsák, és hogy ezt helyben hagy- ják, és hogy nevetgéljenek rajta és mulassanak. »Nos, üss és káromkodjál« és ütleget adnak kezébe és olyasmire tanítják, ami nincs rendjén, s hogy rosszat műveljen. Ezeknek mind az ördög a megmondhatója. íme! lássátok, mily korán kezdik a cselvetést és a leselkedést; mihelyest a gyermek élni kezd és lelket ölt, mindjárt leselkednek ellene és hálót vetnek neki és örök kár- hozatba ejtik, mert irigylik tőle a mennyek országát. Azért óvakodjatok mindenha hálójuktól és cselvetéseiktől. És a mellett fontoljátok meg, hogy szívből elleneink és minden módon azon vannak, hogy valamiképen megfoszszanak a mennyek országától, amelyet ők elveszítettek vala. Azért vetnek tört már a gyermek- nek, mielőtt még megszületik. Mikor pedig már megszületik, ■cselt vetnek neki a gonosz lelkek, és egyet kivetnek, hogy soha ne távozzék a gyermektől és lépten-nyomon rosszra bírja. És ez nem is távozik mellőle holtáiglan. A mindenható Isten elküldi neki angyalát is, akinek vigyáznia kell reá; mivelhogy keserve- sen váltott meg bennünket és teremtett vala és a saját képére alkotott, ebben részeltet bennünket és minden egyes ember mellé örizőül angyalt rendel. Mert a gonosz nyakát szegné neki, ha vétkeznék, mint ahogy a hét férjnek nyakát szegte, amint azt Tóbiás könyvében olvassuk. Azért ne tanítsátok gyermekeiteket szidni és átkozódni és azt tréfára ne fogjátok, és idő előtt kimondani ne tanítsátok... Ki örül jobban, mint a gonosz, ha gyermekeiteket ilyes gonoszságra és gyalázatosságra tanítjátok!

»Ah! Berthold testvér! hisz ártatlan gyermek, mit sem ért effélékből, azt sem tudja, jó-e vagy rossz-e; hogy örvendhetne ezen a gonosz?« Lásd! nagyon jól tudja, sőt jobban, mint te; azért oly álnok és gálád. És hogy te azzal ámítod magadat, hogy ügyet sem vet rá, épen ezzel fogott meg benneteket, maga- dat is meg gyermekedet is, hogy Istentől távol kell maradnia, ha ki nem tudsz szabadulni tőréből. Azért zengjük a szent vértanúkról: Lelkünk kimenekedett, mint a madár, a cselvetők